És az örök kérdés: mindig velem hisztizik…elrontottam valamit? Természetesen nem.
A jelenség oka ennél jóval megindítóbb, és ha megérted, egész más szemmel tekintesz majd a dühkitörésekre!
„De miért velem viselkedik így?”
Azért, mert te vagy gyermeked kellemetlen érzéseinek, frusztrációjának és kavargó indulatainak gyűjtőhelye! Te vagy az, akire egész nap várt, akivel az egész napos „viselkedés” után végre elengedheti magát, akinek bátran megmutathatja túlcsorduló érzéseit, kétségeit és kimerültségét.
Gyermeked bizalma olyan mértékű, hogy gátlások nélkül fejezi ki előtted addig kordában tartott indulatait. Te vagy az, aki tanúja lehet érzelmi felszabadulásának. Igaz, ennek néha sírás, csapkodás, hiszti vagy akár hányás is lehet a jele, melyeket az egész napos munka után nehezedre eshet kezelni. De jusson eszedbe, hogy épp ezért csinálod jól: gyermeked tudja, hogy az a szeretet-tér, amit biztosítasz neki, mindezeket elbírja, és melletted önmaga lehet!
Rendkívül fontos, hogy a gyerekek tisztában legyenek azzal, hogy joguk van az érzéseikhez, azok kifejezéséhez, és hogy azokkal együtt is biztonságban és szeretve vannak.
Érdemes a szelíd nevelés módszereit tanulmányozni; ma már számtalan információ elérhető a témában. Most adunk néhány tippet, amelyek abban segítenek, hogy gyermekedet támogatni tudd az indulatkezelésben – és te se őrülj meg egy-egy dühkitörés alkalmával.
1. Ügyelj saját indulataidra is!
Akkor vagy hiteles, ha nem csak gyermeked viselkedésén dolgozol, hanem a sajátjaidon is. Egy Bringham Young tanulmány szerint magas érzelmi kontrollal rendelkező szülők gyermekei jobban kezelik saját indulataikat. Ha képes vagy uralni az életed és az érzéseidet, az hatással van a gyermekedre is. Legközelebb, ha kiabálni kezdenél, várj egy kicsit: számolj el tízig, lélegezz nyugodtan. A gyerekek átveszik a stresszt – de ugyanúgy a nyugalmat is.
2. Add meg neki az irányítás érzetét!
A felnőttek kiborulásának oka legtöbbször az, hogy úgy érzik, kikerültek a dolgok az irányításuk alól és az adott helyzetben tehetetlenek. Ugyanez a gyerekekre is igaz. Ha gyermeked azért hisztizik, mert nem kap meg valamit, az nem azt jelenti, hogy elkényeztetted. Sokkal inkább azt, hogy még nem tanulta meg a dolgok miértjét: hogy a dolgok pénzbe kerülnek, hogy valami nem neki való, vagy nem egészséges. Azt érzik, elvetted tőlük az irányítást. Adj nekik választási lehetőséget: dönthessenek például, mit esznek meg a zöldségek közül, melyik játszótérre menjetek, vagy melyik pohárból szeretnének inni.
3. Maradj higgadt és tartsd a kezedben az irányítást!
Könnyű mondani, de ha gyermeked kiborul, igyekezz megőrizni a nyugalmad, és ne kiabálj! A kiabálás maga a felnőttkori hiszti. A figyelemelterelés jóval célravezetőbb. Mutass neki valami vicceset, tegyél fel egy váratlan kérdést, adj ki szokatlan hangot, tegyél úgy, mintha megbotlottál volna…mindegy. A cél, hogy nevessen, vagy legalább a figyelme kis időre máshová terelődjön. Nevessetek, de ne nevesd ki!
4. Vizsgáld felül az elvárásaidat!
Győződj meg róla, hogy az elvárásaid észszerűek, és ne kis felnőttként tekints gyermekedre! Próbáld meg felidézni, milyen volt gyereknek lenni; ez segít abban, hogy reális elvárásokat támassz a gyermekeiddel szemben.
5. És még valami: ne hallgass a megmondókra!
Nagyon fontos: ne engedd, hogy elhitessék veled, hogy valamit rosszul csinálsz, csak azért, mert gyermeked akkor nyafog és hisztizik, mikor veled van! Bátran mutasd meg másoknak is ezt a cikket, hogy ők is tanuljanak valami újat!
Forrás: creativehealthyfamily.com