Különösen az osztályfőnökök számára jelentős kellemetlenség és plusz teher, hogy egyes szülők a leglehetetlenebb időpontokban keresik őket a legapróbb részletkérdésekkel. Megbetegedett a gyermek, házi feladat, holnapi színház…kérdések bármikor felmerülhetnek, de sokan nem ismernek sem kései órát, sem hétvégét. Egy pedagógus arról számolt be, hogy nem csupán telefonon, e-mailben és Messengeren keresik folyamatosan, de még a boltban vagy utazás közben is megszólítják iskolai kérdésekben. Az internetnek köszönhető folyamatos elérhetőség csábító, ezért sokan akkor küldenek üzenetet vagy hívják a pedagógust, amikor eszükbe jut vagy éppen ráérnek, ami egy ponton túl zavaró és igen megterhelő.
Bár vannak köztük, akik türelemmel megértik és becsülik a szülők bizalmát és érdeklődését, mégis több tapintatra és türelemre lenne szükség a szülők részéről. A szülők telefonja is folyton pittyeg
A jelenség a másik félnél is jelentkezik: néhány szülő szerint nem ritka, hogy este vagy hétvégén érkeznek rövid határidejű információk, és a családoknak már idejük sincs reagálni (felkészülni vagy megvásárolni a kért iskolai eszközt). A szülőknek emellett a munka, családi ügyek, otthoni feladatok mellett gyakran nincs idejük máskor rápillantani az iskolai információkra, mint hétvégén vagy késő este. Igaz, halaszthatnák reggelre vagy hétköznapra az üzenetírást, ám mivel sokan attól tartanak, hogy addigra elfelejtik, inkább azonnal írnak vagy telefonálnak – a többség azonban nem várja el a tanártól, hogy azonnal reagáljon, sőt, bőven megelégednek a másnapi munkaidőben kapott válasszal.
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a különböző iskolai témájú Messenger csoportok folyamatos csipogása a szülők számára is stresszforrás, és a munka mellett követhetetlen. A tömeges „jobbulást” és „köszi mindenkinek” közt ráadásul gyakran elvesznek a lényegi információk. Van, aki egész napra lenémítja a jelzőhangot és csak naponta egy alkalommal nézi át a levelezést. Ez azonban 3-4 gyermeknél már-már lehetetlen küldetés. Hogyan mosódott össze a munka és a magánélet?
Az érezhetően felgyorsult világ digitális pörgése, az online ügyintézések természetessége és a rengeteg kommunikációs felület elterjedése rászoktatott bennünket az azonnali reakciókra, gyors válaszokra, míg rájuk egységes protokoll nincs – vagy legalábbis használatuk során nem érezzük annyira a határokat. Megszoktuk a gyorsaságot, nincs idő várni, sürgető a válasz hiánya, és a válaszadás kényszere is. Ez egyfajta folyamatos készenléti állapotot eredményez, ami rendkívül nyomasztó, és aki lelkiismeretesen végzi a feladatait, nem pedig „órákban méri”, annak bűntudatot is okozhat meghúzni a saját határait. Pedig úgy tűnik, a helyzet megoldásához részben erre a képességre van szükség. Hogyan lehet normalizálni a helyzetet?
Egyesek szerint a mai életritmushoz már nem passzol az ellenőrző- vagy üzenőfüzet használata – míg mások éppen a digitális információáradat követhetetlensége miatt a jó öreg üzenőfüzetet sírják vissza egyszerűsége, átláthatósága miatt. Az egyszerűség másban is beválhat: ha már késő van, és reggelig nem szeretnénk elfelejteni, mit üzennénk vagy kérdeznénk, felírhatjuk egy telefonos emlékeztetőbe vagy egy cetlire (post-it).
A témában született cikk kommentjei közt néhány pedagógus megemlítette a céges telefon hiányát: számukra csak a saját költségen történő üzengetés és telefonálás opció. Fontos volna a szülői értekezleten meghúzni a határokat: megbeszélni a személyes elérhetőségi idővallumot, valamint egy minden fél számára elfogadható és könnyen átlátható kommunikációs csatornát választani. Felmerül a kérdés, miért kíméljük a gyermekeinket a felelősségtől? Valljuk be, pár évtizeddel ezelőtt is remekül működött minden internet nélkül. Rajtuk múlt, elfelejtik-e, mi a házi, és hogy tudják-e, miből lesz másnap dolgozat. Nem muszáj minden terhet nekünk cipelni, és egyik fél sem hibáztatható teljes mértékben. Ám az olyan alapértékek, mint az egymás magánélete és ideje iránti tisztelet, valamint a világos, egyenes kommunikáció, eredményre vezethet.