A gyermeknevelés elsődleges színtere a család. Egy életre meghatározza a viselkedésünket, hozzáállásunkat, kapcsolataink minőségét, hogy milyen családban nőttünk fel.
A család a legkorábbi időszaktól hat a gyermekre. A kis utód már az édesanya pocakjában veszi a jelzéseket, érzi a rezdüléseket, feszültségeket. Aztán mikor megszületik, folyamatosan ismerkedik meg a családi hagyományokkal, szokásokkal, a családtagokat jellemző érzelmi állapotokkal.
Szeretnénk azt hinni, hogy tudatosan nevelgetjük, terelgetjük csemetéinket, ám jó, ha tudjuk: a gyermeknevelés csak részben tudatos. Egy sor akaratlan, spontán, tudattalanul megnyilvánuló hatás is éri a gyermeket. Ezeket figyelhetjük meg később viselkedésében, másokhoz való viszonyában.
Mi a család szerepe? Milyen funkciókat tölt be a család?
- A család egy dinamikus rendszer, melyben sokféle, és sokirányú hatás érvényesül:
- Elsődleges referencia-csoport
- Modellt nyújt az emberi kapcsolatokról, a családi életről, a problémák megoldásáról, melyet a gyerekek utánozva megtanulnak.
- Értékeket, normákat közvetít. (Megmutatja a gyermek számára, mi a fontos, mely világkép a meghatározó gondolkodásunkban.)
- A gyermek identitását, énképét, önértékelését nagymértékben befolyásolja.
- Irányítja, és ellenőrzi a családtagok magatartását.
- Érzelmi bázist jelent – a családon kívüli helyzetek okozta feszültségek könnyebben feldolgozhatóak általa.
- Egységet képez a társadalmon belül, azaz jogi funkcióval is bír.
- Gazdasági funkciója is van. A családi gazdálkodás, költségvetés sok mindenre hatással lehet.
Mire van szükség a kiegyensúlyozott személyiségfejlődéshez?
Mire érdemes odafigyelni, hogy gyermekeinknek kiegyensúlyozott legyen a személyiségfejlődése?
A következő szempontok figyelembevétele segíthetünk ennek elérésében:
1. A családban felelősek vagyunk egymásért. Ha gyermeket vállaltunk, figyeljünk oda rá, gondoskodjunk róla, szeressük őt jól!
2. Fogadjuk el őt úgy, ahogy van. Ismerjük meg, érdeklődjünk iránta!
3. Fogadjuk el, hogy a családban vannak bizonyos (jó esetben közösen alkotott) szabályok, melyekhez igazodnia kell a családtagoknak.
4. Figyeljünk oda egymásra!
5. Legyen idő egymásra! Ne érezze senki magát elhanyagolva, kiközösítve!
6. Legyen a kommunikáció a tagok között nyílt és őszinte! Ne féljünk elmondani gondolatainkat, véleményünket, és a gyermek is merjen megnyilvánulni, illetve tájékoztassuk őt is mindenről az ő szintjén!
7. Lehessen egymásra támaszkodni, számítani!
8. Bízzunk egymásban!
9. A tágabb családtagok is legyenek érzelmileg elérhetőek, elfogadóak!
Mi jellemzi a diszfunkcionálisan működő családban élő gyermeket?
Ami a családon belül történik, az közvetlenül hat a gyermek érzelmeire, viselkedésére. Sokszor azért visszük el a gyermeket orvoshoz, pszichológushoz, mert ő a „leggyengébb láncszem”, a tünethordozó, azaz ő mutatja meg, ha valami baj van a családban.
Milyen jelekre érdemes odafigyelni?
– Pszichoszomatikus tünetek jelentkezhetnek: megbetegszik a gyermek, de orvosi, szervi okok nem állapíthatóak meg.
– Megváltozik a viselkedése (pl. agresszív lesz, vagy túlzottan szorongó).
– Romlik az iskolai teljesítménye.
– Evés-, vagy alvásproblémák jelentkeznek nála.
– Bezárkózik, nem kommunikál velünk.
Ezek esetén feltétlenül forduljunk pszichológushoz, és ne várjunk addig amíg késő lesz.
Szerző: dr. Árvainé Koczok Márta
Fotó: Pixabay