Ám fontos tudnunk: a gyerek viselkedése mindig kommunikál valamit számunkra! Ha más szemmel tekintünk a hisztire – azaz nem a rosszasággal azonosítjuk azt, hanem a heves érzések kifejezésével -, megértjük a miérteket. Ezzel máris közelebb kerülünk a feloldásukhoz; sokkal közelebb, mint a büntetéssel, kiabálással, esetleg tettlegességgel, melyek nem csak károsak, de tovább fokozzák a feszültséget.
A hisztinek mindig van kiváltó oka. Ezek legtöbbször:
· kimerültség (kevés vagy kimaradt alvás, esetleg túl sok inger érte)
· éhség, szomjúság
· a gyermek több kötődésre, figyelemre vágyik
· testvérféltékenység
· nagy változások az életkörülményekben (válás, költözés, haláleset)
· a tehetetlenség érzése, pl. nem tud megoldani egy problémát (pl. törött játék)
Még a nagyobbakat is sok olyan inger érheti, melyek frusztrációt okoznak. Iskolai történések, tanulmányi elvásárok, társak közti konfliktus, kimerültség. Az ember felnőtt koráig tanulja az érzelmek feldolgozásának és helyes kommunikálásának módjait.
Így már könnyű belátni, hogy a legkisebbeknek ehhez bizony segítségre van szüksége!
Segíteni azzal tudunk, ha
· feltárjuk a gyermek viselkedésének kiváltó okát, esetleg okait;
· érzelmileg és fizikailag is elérhetőek maradunk (igen, hiszti esetén is!);
· segítünk neki abban, hogy képes legyen kifejezni érzéseit, mondanivalóját és csökkenteni saját frusztrációját;
· tudatos szülőként gyermekünk viselkedési formáit átfordítjuk annak mögöttes tartalmára. Lássuk ennek 4 támpontját! 1. „A gyerekem hisztizik.” Ehelyett: „Épp nagyon heves érzelmeket él meg.”
Idézzük fel magunkban is ezeket az érzéseket, hogy megértsük őt, és próbáljuk elmondani neki, hogyan tudja kifejezni indulatait másképpen – hiszen még csak egyféle módszere van rá. Néha már az is elég, ha csak kérdezünk az érzéseiről, és beszélgetünk róla.
2. „Azért cirkuszol, hogy figyelmet kapjon!” Ehelyett: „Szüksége van rám!”
Ezt a vádat valószínűleg nagyon sok szülő hallotta már a környezetében élőktől. Akár így van, akár nem, lépjünk hátrébb, és nézzük meg, hogy gyermekünknek az adott pillanatban miért van nagyobb szüksége a figyelemre! Hosszú és nehéz napja volt? Sokáig voltunk távol egymástól? Valamely okból a testvére nagyobb figyelmet kap? Bármi is az ok, a lényeg ugyanaz: több figyelemre van szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon – ha pedig ezzel tisztában vagyunk, mi magunk is gyengéden és asszertívan tudunk reagálni.
3. „A gyerekem így manipulál.” Ehelyett: „Még tanulja, hogyan fejezze ki az igényeit.”
A gyerekek okosak: ha egy viselkedésmóddal elérnek valamit, nagy eséllyel legközelebb is ugyanahhoz a módszerhez folyamodnak. Ha erre építve egy pozitívabb kifejezésmódot építünk a gyakorlatba, azt is megtanulja, hogyan kezelje helyesen az adott helyzetet. A nagyobb gyerekek esetében már az a célravezető, ha nyíltan megbeszéljük, hogy egyenes beszéddel minden sokkal egyszerűbben megoldható.
4. „Dührohamot kap, ha nem kapja meg, amit akar!” Ehelyett pedig „Segítségre van szüksége ahhoz, hogy szabályozni tudja a csalódottsággal és várakozással járó érzelmeket.”
Apró gyerekek is nagy érzelmeket élhetnek meg, ám ha segítséget kapnak tőlünk, jobban megértik, mi zajlik bennük, hogyan tudják tudatosabban kommunikálni igényeiket, és szabályozni indulataikat.
Egyikünk sem tökéletes. Mindannyiunkat ér stressz, csalódás, lehetünk fáradtak, szomorúak. Ugyanakkor a kicsik tőlünk tanulják a viselkedési normákat! Ne sajnáljuk az energiát, hogy sok-sok türelemmel megmutassuk nekik az elfogadható kifejezésmódokat! Ne „rosszként” tekintsünk a kicsikre egy-egy hisztinél, hanem egy támogatásra szoruló gyermekként. Így saját reakcióink is gyengédebbek és célravezetőbbek lehetnek. A tudatos hozzáállás minden esetben meghozza a változás gyümölcsét.
Forrás: consciouslylisa.com