Ennek alapja a szülő önismereti utazása, mely persze elképzelhetetlen hajlandóság nélkül. Ha ez megvan, és a szülő hajlandó megfigyelni és mélyebben megismerni saját reakcióit, azok mozgatórugóit, tudatosítani családi mintáit, képes lesz a tudatos szülői magatartásra.
Az így nevelt gyermekek óriási előnnyel indulnak: teljesítőképességük, lelki stabilitásuk, önbizalmuk rendkívüli módon fejlődik, sőt, a kapcsolatépítésben is sikeresebbek.
Mi az önismeret szerepe a nevelésben?
- A szülő maga is megérti, mi zajlik benne az egyes helyzetekben, egyes mondatok és helyzetek mit váltanak ki belőle, és miért úgy viselkedik saját gyermekével, ahogy. Így a gyermekében zajló folyamatokat is jobban átlátja, átérzi, ezáltal válhat a szülő-gyermek kapcsolat kiegyensúlyozottá.
- Az önismeret során a szülő eszközökkel gazdagodik: rájön, milyen kommunikáció vezet célokhoz, hogyan tudja sérülések nélkül támogatni, segíteni gyermekét az úton, és biztosítani számára a hiteles, szeretetteljes, biztonságos környezetet.
- Ha a szülő felismeri saját mintájában, gyermekkora történetében a gyenge pontokat, traumákat, vagy épp felidézi jó emlékeit, tudni fogja, hogyan adhat gyermekének önbecsülést, önbizalmat, mitől fog épülni, erősödni, fejlődni az egyénisége.
Mi jellemzi tehát röviden a tudatos gyermeknevelést?
- A szülők önismeretén, a cél iránti elkötelezettségükön és a feltétlen szereteten alapszik.
- A szülők nem tartanak távolságot: érzelmileg és fizikailag is elérhetőek, valóban jelen vannak a gyermek életében.
- Nem a tökéletességre törekednek, nem hajszolnak elérhetetlen szülői célokat.
- A gyerekek nincsenek túlféltve, nincsenek elnyomva, de nem is „főnökök”.
- Büntetés, kontroll és kényszerítés helyett fegyelmezés: értő figyelemmel, következetességgel, példával és szeretettel nevelés mutatja meg a határokat a gyermek számára.
- A két szülő egymást is erősíti, kettejük kapcsolatáról is tudatosan igyekszik gondoskodni. A családban az „Én…” helyett gyakrabban hangzik el a „mi”: a gyereknek sem mondják, hogy „amíg itt laksz…”, helyette „úgy érezzük, amit tettél, nem helyes, mert…” stb.
A tudatos gyerekneveléssel saját fejlődésünkkel párhuzamosan, saját, élő példánkkal taníthatjuk meg a megbocsátást, a jó kommunikációt, az önbecsülést, az elfogadást, a tettek következményeit (azaz a felelősségvállalást) és a feltétlen szeretetet is. A legjobbat adhatjuk ezzel gyermekeinknek: térképet a harmonikus élethez.
Forrás: Szülők Lapja
Fotó: Freepik