Érdekes tény a 7 év alatti korosztályról, hogy nagy részük nem ismeri az órát. Az időérzékük ráadásul megközelítőleg sem olyan pontos, mint egy felnőtté. Ez hatalmas megkönnyebbülés nekünk, szülőknek, ugyanis nem kell attól tartanunk, hogy a gyerek rajtakap minket, hogy 8 órakor még nem tettük le aludni, és ezért élete végéig tiltakozni fog az ellen, hogy időben kerüljön ágyba.
Bár nem ismerik az órát, a gyerekeknek ugyanúgy igényük van arra, hogy valamilyen formában követni tudják az idő múlását. Erre ők a tevékenységek egymás utáni sorrendiségét használják. Ezért nagyon fontos, hogy valamilyen szinten alakítsunk ki egy napi rutint, amelyben az egymás után következő tevékenységek azonos sorrendben követik egymást.
Például:
• Reggel van, mert már ég a villany az előszobában és apa öltözik a munkásruhába.
• Dél van, mert ebédelünk és anya behúzta a függönyt, hogy lepihenhessünk.
• Délután van, mert apa hazajött és most játszik velünk.
• Este van, mert megyünk fürdeni.
• Hétvége van, mert apa nem ment dolgozni és még alszik.
Ilyen és ehhez hasonló apróságok segítségével tudja a gyermek elhelyezni magát az időben. Azzal, hogy ő is érti, mikor mi történik, segítünk neki abban, hogy úgy érezze, bizonyos mértékig kontrollja van a saját élete felett. Ha egy gyermeknek követhetetlenek a nap eseményei, fogalma sincsen, ki hol van, mikor mit csinál, az azt a bizonytalan érzést keltheti benne, hogy bármikor, bárkivel, bármi történhet. Az ilyen gyermekek frusztráltak, nem érzik komfortosan magukat. Nehezen alszanak el, esetleg zaklatott az alvásuk.
Milyen a jó napirend?
A jó napirend rugalmas, mert alkalmazkodik a gyermek és a család igényeihez, nem pedig a család alkalmazkodik hozzá.
Mit értsünk ez alatt?
Nem kell 8-kor lefektetni a gyereket, ha ez valamilyen oknál fogva nagyon kényelmetlen a család számára. Például mert apa akkor ér haza és szeretne ő is együtt lenni egy kicsit mindenkivel.
A kulcs az egymás utáni tevékenységek sorrendiségének megtartásában van. Tehát, hogy a gyerek tudja, hogy pl. reggeli után sétálunk, séta után játszunk, utána eszünk, utána mindig alszunk, stb. A sorrendet a gyermek és a család igényei szerint alakíthatjuk. Azért, mert „régen mindenki úgy csinálta”, azért most nekünk egyáltalán nem kell, amennyiben nem kényelmes. Amiatt se aggódjunk, hogy mi lesz majd a gyerekkel, ha közösségbe kerül. A gyerekek nagyon ügyesen alkalmazkodnak az új élethelyzetekhez, sőt, azt is kiválóan meg tudják tanulni, hogy „otthon így szoktuk, de a bölcsiben/oviban így szoktuk, a nagymamánál meg így csináljuk”.
Hogyan alakítsunk ki jó napirendet?
Az esti rutin bevezetésével érdemes kezdeni, mert az választja szét a nappalt az éjszakától. Például sötétítsünk be, csendesedjünk el, kapcsoljuk ki a kütyüket, ezzel jelezve, hogy valami érkezik. Gondoljuk végig, milyen ritmus lenne nekünk ideális. Fürdés, vacsora, mese, alvás? Vagy vacsora, nyugis játék, fürdés, szopi/tejcsi alvás?
Próbáljuk meg szép fokozatosan bevezetni ezeket a lépéseket és tartani magunkat hozzájuk. A gyermek pár hét alatt megszokja őket, és egy idő után ragaszkodni fog hozzájuk.
Az nagyon fontos, hogy a gyerek eleget aludjon, de amennyiben van arra lehetőség, hogy később keljen és így kialudja magát, úgy semmi akadálya nincs annak, hogy egy kicsit később feküdjön le. Ismétlem, a gyerek nem ismeri az órát, ezért, neki az a késő, amihez már túl fáradt. (Itt azért fontos megjegyeznem, hogy az idegrendszer szempontjából az este 11-től hajnal 4-ig tartó periódusban való alvás nagyon fontos, tehát ne értsük félre, van egy határ).
Az óvodások napirendje
Az óvodás gyermeknek ugyanolyan fontos a követhető napirend, mint a kisebbeknek. Az ő korosztályuknál a leggyakoribb panaszok a „nem akar aludni”, a „nem tud elaludni” és az „alig bírom elaltatni”.
Ezeken a nehézségeken nagyon sokat segíthet egy sziklaszilárd napirend. És ez továbbra sem azt jelenti, hogy időre kell élnünk, és még csak nem is azt, hogy az életünknek szigorú program szerint kell működni.
Az a fontos, hogy a napi rítusok visszatérően körbe öleljék a gyermek életét.
Például:
• Minden reggel pizsamában reggelizünk és csak utána öltözünk át.
• Délutáni alvás előtt mindig összebújunk.
• Esti alvás előtt mindig játék, vacsi, fürdés, közös meseolvasás.
Lehetünk éppen vendégségben, vagy külföldön, lehetett egy egész napos programunk, a lényeg, hogy mindig találjunk módot arra, hogy a közös kis szokásainkhoz visszatérjünk.
Az alvás előtti rítus segít abban, hogy a gyermek lélekben felkészülhessen az éjszakára. Ha szépen végig vezetjük a lépéseken, nem fog tiltakozni, hiszen nem a félelmetes sötétség érkezik, hanem a biztos összebújás.
Közösen készíthetünk egy táblázatot az esti rutinhoz, melynek állomásait együtt is kidolgozhatjuk. Ebben például csillaggal jelölhetjük, amit már megcsináltunk. Minél inkább sajátjuknak érzik a családi szabályokat, annál inkább betartják azokat.
Egy sziklaszilárd rutin nagyon sokat segíthet a gyermeknek abban, hogy ellazuljon, biztonságban érezze magát és így át tudja adni magát az éjszakai pihenésnek.
Forrás: Segítség, nevel a gyerekem/Kiss Szilvia Piroska FB-oldala
Fotó: Freepik