Képzeld, egy szorongó gyermeknek is vannak szuperképességei – és éppen a szorongásából kifolyólag, nem pedig annak ellenére. A szorongás olyan, mint a só…kis mennyiségben támogató lehet.
Ha valaki szorongós alkat, akkor általában:
• remek megfigyelő
• szuperül veszi észre a környezetből érkező fenyegetéseket
• elképesztően kreatív
• nagyon empatikus
• fantasztikusan tud fókuszálni
A szorongás nem valami ördögtől való, száműzendő tényező – sokkal inkább olyan, mint a só: egy kicsi mindenbe kell, hogy a legjobbat hozzuk ki a dolgokból, túladagolva viszont ehetetlenné/ élhetetlenné tudja tenni az ételed/életed!
Megküzdési technikák
Ha gyermeked nagyon szorong, érdemes figyelembe venni és alkalmazni az alábbiakat:
1. Érzéseinek, szorongásának formát és nevet adhat, lerajzolhatja, ezzel „magáról leválasztja” (kívülre helyezési technika), beszélhet róla vagy akár vele – így könnyebben küzd meg vele
2. Elkerülés: egy-egy kudarc vagy rossz élmény beindítja a szorongást, ez pedig az elkerülést – gyermekünket azonban nem megmenteni kell a szituációból, hanem segíteni, hogy leküzdhesse a félelmét: segíteni, hogy a korábbi rosszat felülírja egy jó tapasztalás. Az elkerülés hosszú távon csak megerősíti az adott dologtól való szorongást. A szembenézés ezzel szemben megszakítja ezt a kört és növeli az önbizalmat.
3. Alkalmazzon bátorító gondolatokat!
• Nem kell mindent elhinnem, amit gondolok!
• Én vagyok az óceán és ez az érzés csak egyetlen hullám az óceánban.
• Ez csak ”téves riasztás”.
• A szorongás nagyon kellemetlen ugyan, de nem veszélyes.
• Több vagyok az érzéseimnél, én vagyok a főnök, irányíthatom a gondolataimat!
• Képes vagyok a testemmel uralkodni az érzéseimen. Ez is el fog múlni.
4. Szorongás esetén félelmet oldó kérdéseket is tehet fel magának gyermekünk. Tanítsuk meg neki ezeket!
• Mennyire lehetek biztos abban, hogy amit gondolok, az 100 százalékig igaz?
• Mi a legrosszabb, ami ebben a helyzetben történhet velem?
• Tényként tekintek az érzéseimre?
• Mi az, amit ebben a helyzetben kontrollálni tudok – és mit nem?
• Fekete-fehéren gondolkodom pillanatnyilag?
• Nem általánosítom túl a helyzetet?
• Biztosan tudom, mi jár a másik fejében – vagy csak feltételezem?
Forrás: Anyugi – Selmecziné Valach Renáta szakpszichológus oldala
Fotó: Freepik