Ha azonban mindezt természetesnek vesszük, és nem teszünk lépéseket feléjük, a távolság és a fájdalmas magány állandósulni fog. Az idősödés magányossága A felnövő gyermekeket és unokákat a szülőknek, nagyszülőknek természetes módon el kell engedniük – ám ennek nem muszáj a szükségesnél fájdalmasabbnak lennie. Az idősebb generáció amúgy is küzd saját démonjaival: a testi és lelki változások, az öregedés, és az elmagányosodás folyamatai önmagukban is terhet rónak rájuk.
Ha a találkozások megritkulnak a családtagokkal, és a fiatalok nem keresik őket, nem marad más számukra, mint emlékeikre támaszkodni, és türelmesen várakozni. „De hát ők sem hívnak minket!” Talán úgy tűnhet, az idősebbeknek sincs igénye a szorosabb kapcsolattartásra, holott természetesen van! Ám mivel pontosan érzékelik, hogy a fiatalok rohannak, hajtanak, nem érnek rá, nem szeretnék ráerőltetni magukat a „gyerekekre”. Ezt azonban ne vegyük egyértelmű jelzésnek: csupán szerényen teret engednek a fiatalok életének, nemigen fejezik ki szavakkal, mire is lenne szükségük. Pedig valójában jóleső gesztust jelentene számukra, ha legalább sűrűbben csörrenne meg a telefonjuk. Mit tehetünk? • Ne felejtsük el, hogy az évek során mennyi gondoskodást kaptunk!
Most rajtunk a sor. Ne mondjunk le a találkozásokról, vagy legalább a rövid látogatásokról és rendszeres telefonbeszélgetésekről akkor sem, ha néha úgy tűnik, saját rohanó életünkbe ez nem fér bele! • Ragaszkodjunk családi hagyományainkhoz és a közös percekhez!
Az idősebb szülők, nagyszülők, esetleg dédszülők nyugodt, kissé egyhangú hétköznapjait bearanyozza egy-egy találkozás. Számukra a család, szeretteik hangja, mosolya, érdeklődése jelentik az élet fontos mozzanatait. • Fejezzük ki, hogy fontos a jelenlétük!
Az idősebb generáció napjainak is értelmet ad a hasznosság érzése, a tudat, hogy még számítanak rájuk: megkérdezik a véleményüket, részt vehetnek az unokák gondozásában, meghallgatják őket vagy épp ők azok, akik meghallgathatnak másokat. • Ne gondoljuk, hogy az apró dolgok nem számítanak!
Csupán az is sokat jelenthet, ha megtudakoljuk, segíthetünk-e bármiben vagy őszintén érdeklődünk a hogylétük felől, és figyelmesen meghallgatjuk a választ is. • Használjuk azt a telefont!
Ha használnak mobiltelefont, ne csak hívjuk őket, nyugodtan küldjünk egy-egy üzenetet, de ne csak alkalmakkor (évforduló, névnap), hanem hétköznapokon is.