Mit tehet az ember, ha azt látja, hogy más szülők nem törődnek a gyerekeikkel, rossz szokásokat ültetnek el bennük, egészségtelenül táplálják őket, vagy úgy tesznek, mintha a gyerek púp lenne a hátukon? Kerékgyártó Andrea blogger szerzőnk ezen elmélkedik.
Az évek során megtapasztaltam, hogy ahány család, annyi szokás. Bár sokszor nehezemre esik, megtanultam, hogy ne szóljak bele mások életébe. Mindenki úgy neveli a saját gyerekét, ahogy jónak látja.
Hallgatok, amikor az anyuka kólát tölt a másfél éves gyerek cumisüvegébe.
Nyelek egy nagyot, amikor azt hallom, hogy a srácok gumicukrot esznek reggelire.
Megtartom magamnak a véleményemet, amikor ismerős anyuka elmeséli, hogy a fiai 6 órán át tévéztek.
Akkor sem szólok, amikor az 5 éves kisfiú elmondja, hogy a Harry Potter összes részét látta.
Elharapom a nyelvem, amikor a szembe jövő anyuka, a két év körüli ikrei kezét fogja, miközben cigizik. A hamu gyakorlatilag az egyik kisfiú fejére hullik. Szétvet a düh, amikor a hatalmas pocakos kismama szájából lóg a bagó. Legszívesebben kiütném a szájából azt az átkozott bűzrudat, de inkább elfordítom a fejem.
Korábban nem tettem lakatot a számra. Azonnal kimondtam, amit gondolok. Semmire nem mentem vele. Szép lassan rájöttem, hogy nem válthatom meg a világot.
Tegnap ismét háborgott a szívem. Megismerkedtünk egy tündéri 6 éves kislánnyal. Egyedül biciklizett az utcán (itt megjegyzem, hogy Budapesten lakunk, nem egy csendes kisvárosban, ahol mindenki ismeri egymást). Boldogan csatlakozott hozzánk és a közös biciklizés után még egy órát játszott Fannival. Megtudtam, hogy a játszótér melletti házban lakik. Az anyja időnként kijött bagózni a gangra. Negyed kilenc után indultunk haza. A kislány egyedül maradt a kihalt játszótéren. Kiabált, hogy Anya, de az anyja nem jött ki a lakásból. Végül összeszedte a motyóit és hazament.
A szívem szakadt meg érte. Olyan gyönyörű, kedves, értelmes kislány. Megérdemelné, hogy szerető és gondoskodó családban nevelkedjen.
Megtanultam, hogy nem válthatom meg a világot. Annyit tehetek, hogy írok egy bejegyzést. Egy bejegyzést, amiben világgá kiáltom a fájdalmat, amit akkor érzek, ha felelőtlen szülőket és elhanyagolt gyerekeket látok.
Szerző: Kerékgyártó Andrea, a Lányomnak az életről blog írója
Fotó: