Blogger szerzőnk, Kerékgyártó Andrea most a leghatásosabb gyógyszerről mesél, ami csodás immunerősítő hatású, ráadásul nem kerül semmibe!
2 igazi csodaszer a betegségek ellen
Nyakunkon a hideg idő, és az ezzel járó járványok. Mindenfelől dől a sok jó tanács, hogyan vegyük fel a harcot a kórokozókkal. Oltassuk be magunkat, erősítsük meg az immunrendszerünket, mossunk kezet rendszeresen és ha módunkban áll kerüljük a zsúfolt helyeket.
Minden második reklám valami csodaszert ajánl, ami biztosan segít hamarabb kilábalni a nyavalyánkból, ha már egyszer voltunk olyan szerencsétlenek és elkaptuk. Egy rakás pénzt elkölthetünk vitaminokra, gyógyszerekre, gyógyteákra vagy épp homeopátiás szerekre hitünk és pénztárcánk szerint.
Van két valódi csodaszer, ami igazán felturbózza az immunrendszerünket, mindannyiunk rendelkezésére áll, nem kerül semmibe, mégis alig esik róluk szó. Mégpedig az ölelés és a nevetés.
Az ölelés, érintés fontossága
A gyerekek még ösztönösen tudják, milyen fontos az érintés. Fanni gyakorlatilag a karjaimban nőtt fel, annyira szüksége volt a közelségemre, és a mai napig úgy alszik el, hogy szorosan összebújunk. A minap egy mesefilmet néztünk, amiben az anyuka este puszit nyomott a lánya homlokára, majd leoltotta a villanyt és kiment a szobából. Fanni ekkor így szólt: "Szegény kislány, milyen rossz neki, hogy az anyukája nélkül, egyedül kell elaludnia."
Tegnap este pedig ismét felhozta a témát. "A többi anyuka nem bújik oda a gyerekéhez elalváskor? Csak puszit ad neki és kimegy a szobából?" – kérdezte, miközben befészkelte magát a karjaimba. "Igen, sok anyuka ezt teszi" – feleltem. "Miért? Azért mert nem szereti eléggé a gyerekét?" – jött az újabb kérdés. "A legtöbbjük már nagyon fáradt ilyenkor" – válaszoltam őszintén Fanninak. "És sokan úgy gondolják, hogy a gyereknek egyedül kell elaludnia." – tettem hozzá. Fanni elgondolkozott és így szólt: "De ez nem elég jó anyukáskodás. Én úgy szeretem, hogy veled alszom el!" – duruzsolta lelkesen és még szorosabban hozzám bújt.
A túl sok babusgatással elrontod a gyereket?
Hányszor, de hányszor kaptam meg kritikaként, hogy túl sokat babusgatom Fannit és elrontom azzal, hogy állandóan kézben van. Én viszont ösztönből tudtam, jót teszek azzal, ha szoros testi kontaktusban nevelem a gyerekemet és napjában ezerszer elmondom neki, hogy mennyire szeretem. Az ösztönöm nem csalt, Fanninak mind az értelmi mind az érzelmi intelligenciája kimagasló a kortársaihoz képest, amiben igencsak nagy szerepe van a sok-sok szeretgetésnek, amiben részesült. Napjában kapjuk az elismerő megjegyzéseket, hogy Fanni milyen fantasztikusan értelmes kislány. És napjában látom a csodálkozó tekinteteket, amikor a buszon az ölemben ülve, Fanni hirtelen átölel és hatalmas átéléssel így kiált: "Anya, annyira szeretlek!" Ilyenkor mindig feltűnik a meglepődés az utasok tekintetében. Az emberek ugyanis nincsenek hozzászokva, hogy egy pici lány ilyen hevesen kimutassa, sőt, hangot is adjon az érzelmeinek.
Pedig az egyik legcsodásabb és legegyszerűbb dolog, amit magunkért és egymásért megtehetünk, ha napjában megöleljük a szeretteinket és kimutatjuk az érzéseinket. De nem ám csak úgy kutyafuttában, hanem jó szorosan és hosszan. A gyerekek még tudják, hogyan kell ölelni. Amikor Fanni a nyakam köré fonja a kicsi karjait, olyan szorosan ölel, hogy szinte levegőt sem kapok. A szívünk egyszerre dobban és a mellkasomat elárasztja valami hihetetlen forróság. Szinte érzem, ahogy a testem-lelkem feltöltődik a szeretetével.
A nevetés valóban a legjobb orvosság!
A gyerekek nemcsak ölelni tudnak szívből, hanem nevetni is. Egyszerűen imádom nézni és hallgatni, ahogy Fanni kacag. Egyszerre nevet a szája, a szeme, rázkódik a kis teste, az egész lényét átadja az önfeledt nevetésnek. Mi, felnőttek, már nevetni sem tudunk olyan tiszta szívből, mint a gyerekek. Emlékszem még az iskolai élményekre, amikor órán elkapott minket a röhögőgörcs és egymásra sem mertünk nézni, mert valósággal fuldoklottunk a nevetéstől. Aztán ezt a képességünket szép lassan felőrli a felnőtt lét taposómalma. Pedig a nevetés valódi csodaszer, olyan varázslatos gyógyító folyamatokat indít be a testünkben, amit elképzelni sem tudunk.
Hogy ez mennyire így van, saját magam is megtapasztaltam egy alkalommal. Amikor Fanni kétéves volt, összeszedett egy igazán makacs vírust. Már napok óta küzdöttünk a lázzal, úgy tűnt, soha nem keveredünk ki belőle. Semmi, de semmi nem vitte le a hőmérsékletét. Egy alkalommal a hűtőfürdő után elfelejtettem kiönteni a kádjából a vizet. Hogy, hogy nem, a mi bolondos cicánk megcsúszott a kád peremén és egyenesen a vízben landolt. Volt persze nagy prüszkölés – a cicák valósággal irtóznak a víztől – és úgy ugrott ki a kádból, mintha ágyúból lőtték volna ki. A vizes bundájával vágtázott végig a lakáson én meg a nyomában a törölközővel. Fanni hihetetlen mulatságosnak tartotta a jelenetet, és hosszú-hosszú percekig hangosan hahotázott, miközben én a cicával viaskodtam és próbáltam úgy-ahogy megtörölni. A csoda ezután következett. A láza, amit korábban semmivel nem tudtunk levinni, pillanatok alatt magától lement és nem is ment fel többet. Gyakorlatilag egyik-pillanatról a másikra meggyógyult, délutánra már kutya baja nem volt.
Beköszöntött az igazi őszi idő. Annak érdekében, hogy elkerüljük az ezzel járó náthás, beteges időszakot, meg kell erősíteni a szervezetünk védekezőképességét. Ennek a legegyszerűbb, legolcsóbb és nem utolsósorban legkellemesebb módja, ha hosszan és szorosan megöleljük a szeretteinket, és nevetünk egy jót minden egyes nap! Tapasztalatból mondom, ez a két egyszerű dolog többet ér minden flancos csodaszernél!
Szerző: Kerékgyártó Andrea, a Lányomnak az életről blog szerzője
Fotó: