Szívemen viselem a szegénységben élő gyerekek sorsát és a lányomat is arra nevelem, hogy felnőve majd segítse a rászorulókat. Fannival már tavaly is hónapokon át gyűjtögettük a kinőtt ruhácskákat, cipellőket, megunt játékokat, könyveket. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy december 6-án látogatunk el a Mikulásgyárba, ezzel is megtisztelve az ünnepet.
Délután, amíg Fanni aludt, izgatottan pakoltam össze a rengeteg holmit, még hozzátéve ezt-azt, színezőt, zsírkrétát, hogy minél színesebb ajándékkosarat tudjunk nyújtani a szegénységben élő gyerekeknek. Amíg hajtogattam, rakosgattam a szebbnél-szebb holmikat, szinte láttam lelki szemeim előtt, hogy mekkora örömöt okozunk majd a Vöröskereszt munkatársainak, ha meglátják a hatalmas csomagokat, amik a hosszú hónapok alatt összegyűltek.
"Furcsa ürességet éreztem. Anyira készültem erre az alkalomra"
Amikor Fanni felébredt, nekivágtunk az útnak. Az időjárás nem kedvezett nekünk, esett az eső. Ráadásul a Felvonulási tér nagy része le volt zárva a Mikulásgyár miatt, elég sokat kellett gyalogolnunk az esőben az öt hatalmas zsák adománnyal. Az igazi döbbenet azonban itt várt ránk. Ahogy odaértünk a Mikulásgyár ajtajához, egy önkéntes a férjemhez ugrott és szenvtelen arccal így szólt: „Ezt már el is vettem!”, azzal kikapta kezéből a csomagokat, és se szó, se beszéd faképnél hagyott minket. Mi meg döbbenten álltunk. Valahogy nagyon nem így képzeltem el a dolgot. Nem vártam vörös szőnyeget és hajlongást, de egy „köszönöm” nagyon jól esett volna. Fanni is zavartan nézegetett, ő sem igazán értette, hogy mi történik. Pár másodperc múlva aztán magunkhoz tértünk a döbbenettől, és egymásra nézve megjegyeztük, hogy akkor ennyi volt és elindultunk haza. Furcsa ürességet éreztem. Annyira készültem erre az alkalomra és olyan jó lett volna látni legalább a Vöröskeresztesek örömét, ha már az nem adatik meg, hogy a kisgyerekek boldogságtól ragyogó arcát láthassuk, amikor megkapják az ajándékokat.
Bagdy Emőke: „Az ember evolúciós ajándéka, hogy öröm másoknak adni”
A minap Bagdy Emőke egyik írásában találkoztam azzal a gondolattal, hogy az ember evolúciós ajándéka, hogy örömöt okoz számára másoknak adni. Nos, az adás okozta katarzis élménytől rútul megfosztottak minket, de azért bízom benne, hogy az ajándékok eljutottak oda, ahova szántuk és ezzel szebbé varázsoltuk pár gyerek ünnepét!
Az adakozástól pedig a rossz élmény sem tud eltántorítani, idén a Baptista Szeretetszolgálat Cipős doboz akciójához csatlakozunk jó pár dobozzal. Mert jónak lenni valóban jó!
Szerző: Tömösi-Kerékgyártó Andrea pedagógus, egy kislány édesanyja, Lányomnak az életről Facebook oldal írója
Fotó: Pixabay