Vannak olyan mondatok, amelyeket egész gyerekkorunkban eltűrni voltunk kényetelenek, állandóan ezeket harsogták a szüleink, ráadásul mindig merő jóindulatból. Pedig mi mennyire untuk ezeket hallgatni… Sokszor elhangzottak ezek az intelmek, bölcsességek, és akkor még tudatlanul fel sem fogtuk, hogy milyen fontos tartalommal bírnak, mennyire jó útravalók lesznek ezek még a későbbi életünkben.
Mostanában, amikor mi magunk válunk kisgyerekes szülővé, hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy ugyanezeket a mondatokat zengjük, ismételgetjük gyerekeinknek, ugyanúgy, mint nekünk egykor a szüleink.
Néhány tipikus szülői mondatot vettünk elő, és poroltuk le, bár a sort még hosszan-hosszan lehetne folytatni.
1. Nem nekem tanulsz, hanem magadnak tanulsz!
Talán nem is létezik olyan szülő, akinek a szájából ne hangzott volna el ez a klisé, amitől minden gyerek a falra mászik. Az egész iskolai tanulmányunkat végigkísérte ez a nyomasztó mondat.
Aztán az ember felnőttként egyből ráébred arra, hogy milyen igaz ez… Kár, hogy erre nem előbb jövünk rá, mondjuk gyerekkorban.
2. Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! Válaszolj, ha kérdeztelek!
Egy jóérzésű, erkölcsös ember a tiszta és az egyenes beszédet kedveli, ahhoz pedig szemkontaktus kell. Ki ne találkozott volna már olyan beszélgetőtárssal, akinek a tekintete minden mást pásztáz, csak nem a mienket, és milyen kellemetlenül érezzük ilyenkor magunkat. Milyen fontos egy-egy beszélgetésnél, hogy a másik figyeljen ránk, megértsen bennünket. Megadja a tiszteletet nekünk azzal, hogy értően és figyelemesen végighallgat bennünket.
Később, amikor a gyerek már nagyobbacska, megtaníthatjuk őt arra is, hogy ne csak válaszoljon egy-egy feltett kérdésre, hanem mutasson érdeklődést ő maga is a másik iránt. Ne csak azzal törődjön, hogy elmondhassa a magáét, hanem mindig fordítson rá kellő időt, hogy ő is érdeklődjön a beszélgetőtársa hogyléte felől.
3. Vedd észre magadtól a munkát!
Milyen sok bölcsesség helyezi középpontjába a munkát: "A jó munkához idő kell!", "Munkával dícsérd a napot!", "Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!" – évezredek bölcsessége feszül ezekben az intelmekben. Már gyerekkorban el kell kezdeni megtanítani, hogy a munkát meg kell becsülni, örülni kell annak, ha van. Tisztelni kell, mertelőrébb jutni csakis tisztességesen lehet. Az inka indiánok ezt oly annyira komolyan gondolták, hogy a nem szorgalmas társaikat kiközösítették, mert a szorgalom erény volt – ezért is látni a mai napig kötőtűvel a kezükben közelkedő indiánasszonyokat, hogy véletlenül se keltsék másokban a lustaság látszatát.
4. Vállald a felelősséget a tetteidért!
Felnőttkorban ezt már hiába akarjuk megtanulni, csak nagyon nehezen fog menni. Éppen ezért a gyereknek időben meg kell tanítani azt, hogy minden cselekedetünknek következménye van. Szülőként mindössze annyi a feladatunk, hogy mindig a gyerek szintjének megfelelő elvárásokat támasszuk.
5. Tiszteld az idősebbeket, tiszteld a másságot!
Tiszteld az idősebbeket, mert egyszer te magad is az leszel! Ha nem értjük (még felnőttként sem), hogy ez miért fontos, akkor emlékeztessük a gyerekeket vagy magunkat arra, hogy egy idősebb ember már többet letett az asztalra, mint fiatalabb társai – ezért kell őket tisztelni!
Tisztleld a másságot, mert soha nem lehet tudni, hogy te vagy a hozzád közelálló mikor kerül éppen a kirekesztett csoportoba.
Ennek gyakorlásához, gondolj a biblia tanítására: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess!"