Hogyan győződhetsz meg arról, hogy óvodás korú gyermeked figyelemzavaros-e? Miért szükséges kezelni ezt a zavart? Mit tehetsz, ha gyermekedről kiderült, hogy figyelemzavaros? Kihez fordulj segítségért? Ezekről kérdeztük dr. Árvainé Koczok Márta állandó pszichológus szakértőnket.
„Alig tud megülni egy helyben, minden érdekli, izeg-mozog” – meséli az egyik anyuka 6 éves kisfiáról. „Mi lesz vele az iskolában? Hogyan fog tudni egész nap odafigyelni a tanító nénire?”
Sok szülő kezdi el figyelni nagycsoportos korában a gyermekét, hogyan teljesít, szépen rajzol-e, lekötik-e a feladatok. Érdekel minket szülőket, iskolaérett-e a gyermekünk, hogyan fog az iskolában helyt állni. A gyermek mozgékonysága, szerteágazó figyelme lehet életkori jellemző. Ám néhány esetben felmerülhet a figyelemzavar gyanúja is, melynek korai felismerése elengedhetetlen a hatékony kezelés szempontjából.
10 kérdéses teszt – Figyelemzavaros-e a gyermekem?
A következő kérdésekre válaszolva felmérheted, hogy érdemes-e szakemberhez fordulnotok:
- – Nem tud figyelni játék közben?
- – Úgy tűnik nem figyel, amikor beszélnek hozzá?
- – Elkerüli azokat a feladatokat, amelyeknél tartósan figyelni, gondolkodni kell?
- – Könnyen elterelik a figyelmét a külső ingerek?
- – Elfelejti a napi teendőket?
- – Tud nyugodtan ülni? Vagy folyton babrál valamivel, fészkelődik?
- – Rohangál, ugrál, mászik olyan helyzetekben, amikor az nem helyénvaló?
- – Nem tud nyugodtan, önállóan játszani?
- – Túl sokat beszél?
- – Félbeszakítja mások beszédét, játékát?
Ha többségben vannak az igen válaszok, akkor érdemes felkeresni egy szakembert!
Figyelemzavar – mi a teendő, ha felmerül a gyanú?
A figyelemzavar betegség és kezelésre szorul!
Ez a zavar nem nevelési probléma, hanem egy neurobiológiai (az agyban található figyelemközpont működési zavara), vagy a magzati korban szerzett (oxigénhiányos állapot következtében kialakuló) betegség.
Amennyiben kezeletlen marad, komoly következményei lehetnek a családra és a gyermekre egyaránt:
– A gyermek tanulmányi teljesítménye nem fogja tükrözni a valódi képességeit,
– nem lesznek sikerélményei,
– megbélyegzik viselkedési nehézségei miatt,
– a szülők sokat veszekedhetnek a felmerülő, és megoldhatatlannak tűnő problémák miatt,
– gyakrabban fordul elő ezekben a családokban depresszió, és válás.
Mit tehet a szülő, ha gyermekéről kiderül, hogy figyelemzavaros?
– Fogadjuk el, hogy gyermekünk olyan amilyen.
– Legyen kevés számú, rövid, világos, könnyen teljesíthető szabály!
– Figyeljük meg, mi zavarja és mi segíti a munkáját – ennek megfelelően támasszunk felé elvárásokat, alakítsuk ki a feladatokat.
– Győződjünk meg arról, hogy a gyermek ránk figyel, ránk néz, miközben kérünk valamit.
– Röviden, egyszerűen mondjuk el, mit akarunk.
– Egyszerre csak egy dolgot mondjunk!
– Használjunk egyértelmű kijelentő vagy felszólító mondatokat!
– Ne gúnyolódjunk, ne ironizáljunk!
– Kerüljük a spontaneitást velük szemben: tudja előre, hogy mit miért tegyen.
– Győződjünk meg arról, hogy a gyermek megértette, amit mondtunk neki.
– Szükség esetén mutassuk be, magyarázzuk el, mit várunk tőle!
– Szülőként nagyon sok türelemre, és következetes magatartásra lesz szükségünk!
– A figyelemzavaros gyerekek nehezen birkóznak meg a váratlan helyzetekkel. Segítsünk nekik azzal, hogy megbeszéljük velük, mi fog történni, mire számítson.
Természetesen nem lehet az élet minden pillanatára felkészíteni, de ezáltal lehet csökkenteni a problémák, és a szorongás, frusztráció fokozódását.
– Fontos a jutalmazás, ezzel lehet őt motiválni.
– Sok dicséret, kedvesség, folyamatos visszajelzés szükséges.
– Kerüljük a fenyegetést, kiabálást – ez csak fokozza a benne lévő feszültséget!
Igyekezzünk szétválasztani a személyiségét és a viselkedését. Tehát nem Ő rossz, hanem a viselkedése nem megfelelő. Pontosan, négyszemközt beszéljük meg vele, mi az, ami nem helyénvaló, min kellene változtatni.
(Forrás: dr. László Zsuzsa: Az örökmozgó gyermek)
Figyelemzavar esetén hová fordulhat a szülő?
Vidéken, és a fővárosban is a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálat, nevelési tanácsadó, vagy a gyermekpszichiáter tud elsősorban segíteni.
Előfordulhat, hogy a zavar olyan mértékű, hogy átmenetileg gyógyszerre is szükség lehet.
A mozgásterápia, pszichoterápia, valamint a szülői konzultáció is hasznos lehet.
Ne szégyelljük, ha gyermekünk problémával küszködik. Minél hamarabb kap segítséget, annál valószínűbb, hogy az iskolában már lépést tud tartani a többiekkel, esetleg a tanító is tisztában lesz azzal, hogy mire figyeljen vele kapcsolatban.
Szerző: Dr. Árvainé Koczok Márta
Fotó: Sergio Vassio Photography/Flickr, CC BY-SA