"Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen kisfiam? Mi ez a ronda rajz már megint? Ahelyett, hogy tisztességesen festenél, megint csak bekoszolod a lakást! Te istenverte! Takaríthatok most utánad! Bárcsak meg se születtél volna!” – Amikor gyermekbántalmazást emlegetünk, kevesen gondolnak bele, hogy az érzelmi terrorizálás, becsmérlés is bántalmazás.
Érzelmi bántalmazás – zavarodottság és félelem a gyerek lelkében
Érzelmi erőszaknak számít minden olyan cselekmény, amely a gyerekben tehetetlenségérzetet, zavarodottságot, félelmet vagy bűntudatot kelt.
– Ilyen cselekedet, ha megalázzák, megszégyenítik a gyermeket. Kicsúfolják, leszólják a munkáját, hobbiját, barátait.
– Bántalmazás, ha ordibálnak vele, ijesztő dolgokkal fenyegetik, fizikai erőszakot helyeznek kilátásba, tönkreteszik a tárgyait, játékait.
– Érzelmi abúzus az is, ha indokolatlan mértékű kontrollt gyakorolnak felette, nem engedik az akaratát érvényesülni, illetve ha elhagyással, örökbe adással fenyegetik.
– Gyermek elleni érzelmi erőszak az is, ha a jelenlétében és a tudtával szeretteit bántják.
Súlyosan sérülnek azok a gyerekek, akik túl korán kerülnek szülőszerepbe
Sok esetben megtörténik, hogy a szülők ezeket a sértéseket a humor álarca mögé bújtatva fejezik ki, miközben biztosítják gyermeküket arról, hogy ők "csak viccelnek".
Bántalmazás az is, ha a gyerek életkori és pszichés határait sürgetve túl korai önállósodást várnak el a gyerektől, túl nagy felelősséget hárítva így rá. Ilyen az, amikor a gyerek kvázi szülőszerepbe kerül, vagy felnőtt dolgokkal kell foglalkoznia.
Az ellopott gyermekkor esetei közé tartozik a szülői ridegség megtapasztalása, amikor a gyermek azt éli meg, hogy a szülő elérhetetlen számára. Az ily módon elutasított gyermekek fejlődésük során azt tanulják meg, hogy a magány egy biztonságos állapot, és attól való félelmükben, hogy újra át kell élniük az elutasítást, távol tartják magukat másoktól, ami elszigetelődéshez vezet.
Amikor az agresszió rendszeresen jelen van a család mindennapjaiban
Felmerül azonban a kérdés, hogy hol húzódik a határ a sok esetben ártatlannak látszó szidás, a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei és a súlyos bántalmazás között?
Fontos szempont, hogy milyen gyakorisággal fordulnak elő ilyen esetek. Bárkivel előfordulhat, hogy egyszer-egyszer elszakad a cérna. Bántalmazásról akkor beszélünk, ha a gyerekkel szemben a verbális agresszió sokáig és rendszeresen jelen van.
Milyen hatással van a gyermekre az érzelmi bántalmazás?
Az érzelmileg bántalmazott gyermekekre jellemző, hogy önmagukat teszik felelőssé a családi problémák kialakulásában. Sokszor élnek meg tehetetlenségérzést.
Egy idő után elhiszik, és belsővé teszik a rájuk irányuló negatív gondolatokat, így csökken az önértékelésük és mint egy önbeteljesítő jóslat, sokszor meg is valósulnak az elhangzott szavak. Mégis talán a legfontosabb, hogy az érzelmileg bántalmazott gyermekek nem élik át azt az érzést, hogy a szüleik önmagukért szeretik őket.
Mi késztet arra egy szülőt, hogy érzelmileg bántalmazza gyermekét?
„A legtöbb esetben a tudattalanul kialakuló folyamatok hátterében a gyermek szükségleteivel kapcsolatos hamis elképzelések, a szülők hiányos tapasztalatai mellett a család rossz szociális környezetét, az anyai depressziót, a gyermek krónikus betegségét is megemlítik a bántalmazás okaként.” (Cicchetti és Valentino)
Azok a szülők, akik maguk is bántalmazottak voltak, nehezebb helyzetben lehetnek a gyermeknevelés jó irányának megtalálásában. Az a szülő, aki maga soha nem tapasztalta meg a szeretve lenni érzését, nehezen adhatja át a feltétel nélküli szeretetet. Ezt az ördögi kört sokszor generációkon keresztül viszik a családok. A körből kilépni nehéz.
Első lépésben tudatosulnia kell a szülőben a kialakult folyamatoknak. Mindezek után a belsővé tett bántalmazó szülő megszelídíthető. De a folyamat végén ott van a lehetőség, hogy átadják az új generációnak a „szerethető vagyok”-érzést.
Szerző: Bojti Andrea http://mipszi.hu/cikk/110305-szeretheto-vagyok cikke nyomán
Fotó: Freepik/user15285612