Magatartászavar – kinőhető vagy kezelni kell?
Az iskola első néhány hónapjában a tapasztalt pedagógusok hamar fel tudják térképezni melyik gyerek milyen képességű, kitől mit lehet elvárni. A szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás segíti az ő munkájukat.
Néhány hónap elteltével azonban előfordulhat, hogy a szülő azzal szembesül, gyermeke nem üli végig a tanórákat, fel-felugrik, beszélget, mindenre zajra-neszre figyel, és emiatt lemarad a többiektől. Ilyenkor felmerül a kérdés:
- Miért nem figyel oda a gyermekem a tanórán?
- Miért kell folyton szólongatni, hogy koncentráljon, hogy csak egy dologgal foglalkozzon?
- Ki fogja ezt nőni, vagy segítségre van szüksége?
Ez a viselkedés életkori sajátosság is lehet, mivel „az iskolába óvodás kerül” (Vekerdy Tamást idézve), mégis az átlaghoz viszonyítva sokszor felmerül, főként, ha nem szűnik meg, hogy valamilyen zavar állhat a háttérben.
„Az iskolai rendszer teljesen másképpen működik, mint az óvoda”
A mai világban csecsemőkortól kezdve rengeteg inger éri a gyermekeket: telefoncsörgések- és beszélgetések, tévé, rádió, zenelejátszó hangjai, az utca zaja. Ahogy okosodnak, úgy szűrik ki a számukra fontos ingereket, és kizárják azokat, melyek nem hordoznak fontos információt.
A figyelemkoncentrációt leginkább próbára tevő terep az iskola. Az iskolai rendszer teljesen másképp működik, mint az óvoda. A gyerekek számára ez óriási váltás, nagyon leterheli őket, és akadnak olyanok, akik kicsit nehezebben veszik az akadályokat. A jó tanítók tudják, és értik ezt, és türelemmel terelgetik diákjaikat.
Ezeknél a tüneteknél forduljunk feltétlenül szakmeberhez
1. Figyelemprobléma, szétszórtság:
– nem lehet hosszabb ideig lekötni a figyelmét, nem fejezi be a munkáját, nem követi az utasításokat,
– otthon sem figyel, nem emlékszik, nem tud hosszabb ideig meghallgatni valamit,
– állandóan unszolni kell, hogy azt tegye, amit kívánunk tőle,
– az adott feladat közben elkezd valami egészen mást csinálni,
– nem emlékszik az utasításra. (Egyéni foglalkozás során azonban jól teljesít.)
2. Impulzivitás:
– akkor akarja érvényesíteni az akaratát, amikor éppen akarja,
– meggondolás, és a következmények mérlegelése nélkül cselekszik,
– saját életkoránál éretlenebb módon cselekszik (kb. 4 évesnek megfelelően),
– gyorsan idegessé válik, ha a dolgok nem úgy alakulnak, vagy az emberek nem úgy viselkednek, ahogy ő szeretné,
– a játékokat tönkre teszi, testvéreit, osztálytársait bántja,
– sokszor sérül, tönkreteszi a ruháját, játékait,
– szobája rendetlen, öltözete elhanyagolt,
– előfordulhat, hogy gond van a vizelet-, és vagy széklet visszatartásával is.
3. Hiperaktivitás:
– csecsemőkorától kezdve nagyon aktív,
– állandóan mozgásban van (dobol a kezével, lóbálja a lábait),
– nem képes sokáig színezni, olvasás közben gyorsan elveszíti az érdeklődését, az asztalnál is fészkelődik, és még tévét sem tud nézni nyugodtan,
– mindig a középpontban akar lenni.
Emellett megfigyelhető lehet még, hogy hangulata ingadozó, vagy nincs félelemérzete, alacsony a tűrőképessége, dühkitörések jelentkeznek nála.
Figyelemzavar – a szülő sokat segíthet
Ha a gyermeknél a szakemberek (pszichológus, pszichiáter) figyelemzavart állapítanak meg, annak kezelése főként orvosi feladat. A gyógyszeres kezelés mellett egyéni-, illetve családi terápiára is sor kerülhet.
Ha a zavar ételallergia következtében alakult ki, akkor fontos az étrend megváltoztatása is!
Enyhébb esetekben azonban a szülő, és a pedagógus is sokat segíthet a gyermeknek:
- Fogadjuk el, és ismerjük meg a gyermek problémáját, beszéljük meg vele is, hogy milyen nehézségekkel kell együtt élnie. Jó, ha tudja, hogy ezek leküzdhetők.
- Tegyük rendezetté környezetét.
- A szülők, és a pedagógusok legyenek következesek vele szemben.
- Tegyük képessé arra, hogy felelősséget érezzen magatartásáért: azonnal jutalmazzuk a jó viselkedését, és jelezzük a rosszat (pl. nem foglalkozunk vele, beküldjük a szobájába).
- Állítsunk fel kevés, egyértelmű, könnyen betartható szabályokat!
- Fő alapelvek vele szemben: a határozottság, a következetesség, az egyértelműség, és a kiszámíthatóság.
- Amit kívánunk tőle, csak egyszer mondjuk el.
- Előzzük meg a dühkitöréseit.
- Ha mégis kialakult, akkor várjuk meg, míg megnyugszik, és utána beszéljük meg vele a történteket.
- Járassuk olyan sportra, amiben sikerélménye lehet: ilyen a futás, úszás, dzsúdó. Nem szabad azonban őket túlfárasztani, jusson elegendő idő a pihenésre is.
A fővárosban, többek között, a Vadaskert Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulancia szakembereihez lehet fordulni segítségért, de természetesen minden területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat, vagy Nevelési Tanácsadó is készséggel áll a hozzájuk fordulók rendelkezésére.
További hasznos információk elérhetőek:
a http://www.fimota.hu vagy a http://www.figyelemzavar.hu weboldalakon.
Szerző: dr. Árvainé Koczok Márta
Felhasznált irodalom:
Paul H. Wender: A hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt. Figyelemzavar egy egész életen át. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1997.
Fotó: freepik.com