Telmo Pieper: Úgy körülbelül 4-5 éves koromban rajzolgattam ezeket. SzL: Hogyan jött egyáltalán az ötlet, hogy újra elővedd a rajzokat? Mi volt a célod ezzel?
TP: Az ábrázolási stílusom mindig is a realisztikus felé hajlott. Folyamatosan keresem az új témákat, hogy új alkotásokat hozzak létre. Egyszer egy nap elővettem a régi gyerekkori rajzaimat. Miközben bámultam a furcsa kriksz-kraszokat – a furi állatokat, szögletes autókat, az élhetetlen házakat – hirtelen beugrott valami! Arra gondoltam, hogy milyen fantasztikus lenne, ha ezek mind életre kelnének… SzL: Mit tanítanak nekünk felnőtteknek a gyerekrajzok?
TP: A projekt miatt elég sok időt szenteltem és szentelek most is a gyerekrajzokra. Megfigyeltem, hogy hogyan rajzolnak a gyerekek, és rájöttem, hogy ők minden gondolkodás és tudatosság nélkül könnyedén alkotnak. A lehető legtermészetesebben rajzolnak, csak úgy kijön belőlük a kreativítás, minden erőlködés nélkül. Amikor aztán felnövünk, egyre többet kezdünk el agyalni. Nem csak a gyerekrajzokon, hanem minden máson is. Nekem a gyerekek rajzai azt tanítják, hogy ne „gondolkozzak” túl sokat, hanem alkossak minél spontánabb módon. SzL: Mivel foglalkozol mostanában?
TP: Miel Kritzman-nal együtt egy művészpárost képezünk, és fő tevékenységünk, hogy Európában óriás méretű falfreskókat készítünk. SzL:Mit üzensz a Szülők Lapja olvasóinak?
TP: Két dolgot: az egyik, hogy hagyjuk a gyerekeket szabadon alkotni, a másik, hogy mindig tegyük el gyermekeink rajzait!
