Mi a helyzet a hisztivel? A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de mi a helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal, ahogy leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel? Gyakori javaslat, hogy ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van szükség. Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, milyen érzelem van a hiszti mögött. Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van szó, választott cselekvésről. Előbbinél is előfordulhat, hogy annyira belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni, hogy vége legyen, de inkább az utóbbira vonatkozik az otthagyós tanács. A másik kiegészítés, hogy többféle módon lehet nem tenni semmit. A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit, vagy vele van érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót játszani, de vele van. Persze, a toporzékolás pillanatában nem figyel erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a kapcsolatba beágyazódik ez a tapasztalat. Maradj nyugodt! Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív, oldja meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben néha a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség, anélkül, hogy egy szó elhangzana, egy mozdulatot tenne a szülő. És hogy hogyan maradhat valaki nyugodt éles helyzetben, például egy vadul dühöngő gyerek mellett? Talán éppen úgy, ha emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell semmi más csodamegoldást kiagyalnia. Fotó: Unsplash/Arwan Sutanto Forrás: http://divany.hu/ Szerző: Cziglán Karolina TGYÁS, GYED, GYES, KALKULÁTOR >>
Mi a helyzet a hisztivel? A szomorúság kapcsán talán könnyebb elfogadni ezt a nézetet, de mi a helyzet más kellemetlen érzelmekkel, a haraggal, indulattal, ahogy leggyakrabban nevezi a szülő, a hisztivel? Gyakori javaslat, hogy ignorálni kell, így tanulja meg a gyermek, hogy ez nem megfelelő kommunikációs csatorna, ezzel nem ér célt. Itt két kiegészítésre van szükség. Egyik, hogy a szülő jó esetben sejti, milyen érzelem van a hiszti mögött. Valóban kétségbe esett a gyermek, és tehetetlen frusztrációjában csapkodja magát a földhöz, vagy nagyrészt színjátékról van szó, választott cselekvésről. Előbbinél is előfordulhat, hogy annyira belehergelte magát a kicsi, hogy nincs más tennivaló, mint hagyni, hogy vége legyen, de inkább az utóbbira vonatkozik az otthagyós tanács. A másik kiegészítés, hogy többféle módon lehet nem tenni semmit. A gyerek nagyon is érzi, hogy hideg fölény van-e emögött, beszállt-e a harcba a szülő, arra gondolva, most megmutatja a kis gazembernek, hogy hisztivel nem ér el semmit, vagy vele van érzelmileg, és türelmesen, nyugodtan vár. Nem fogja teljesíteni a követelést, nem veszi meg a csokit, nem adja oda a törékeny gyertyatartót játszani, de vele van. Persze, a toporzékolás pillanatában nem figyel erre a gyerek, de mégis érzékeli, és a kapcsolatba beágyazódik ez a tapasztalat. Maradj nyugodt! Sok helyzetben arra tanítják az embert, legyen aktív, asszertív, oldja meg a problémákat, és ez jó is. Ám fontos tudni, hogy a szülői létben néha a puszta nyugalom, a lelki egyensúly megtartása az aktív segítség, anélkül, hogy egy szó elhangzana, egy mozdulatot tenne a szülő. És hogy hogyan maradhat valaki nyugodt éles helyzetben, például egy vadul dühöngő gyerek mellett? Talán éppen úgy, ha emlékezteti magát: csupán ennyi a dolga, nem kell semmi más csodamegoldást kiagyalnia. Fotó: Unsplash/Arwan Sutanto Forrás: http://divany.hu/ Szerző: Cziglán Karolina TGYÁS, GYED, GYES, KALKULÁTOR >>