Az alábbi történetet egy blogíró osztotta meg az interneten:
A metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja. Előtte egy doboz, amelybe az emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik mocskos ruhájában. A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy – a tájékozottabbak – feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt, az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.
Bármilyen szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös: a nap bármely szakában megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán… Ekkor realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik és alszik. Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben? Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.
Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel és sosem járt iskolába. Jártas a mélyszegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban. Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy “kibérlik” őket alkoholista családoktól.
– De miért alszanak mindig? – kérdezem.
A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol: A szörnyű igazságot itt olvashatod el >>
Szerző: Csaladhalo.hu