Az első módszer egy olyan kommunikáció, amelynek segítségével le tudjuk fordítani törődésünket családtagjaink számára is érthető módon, valamint határt tudunk szabni gyermekeink helytelen viselkedéseinek anélkül, hogy bántóak lennénk. Ez a fajta kommunikáció a „Beszélj úgy…” kommunikációs technika, amely a díjnyertes szerzőpáros, Adele Faber és Elaine Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy hogy elmesélje címû könyvének anyagából született. A módszer ma már hivatalos tréning formájában is tanulható hazánkban.
A „Beszélj úgy…” kommunikációs tréning, elsősorban szülőknek szól, azonban a tanultak kiválóan alkalmazhatók pár- és más emberi kapcsolatunkra is. Célja, hogy bármilyen életkorú gyermekkel való kapcsolat örömtelibbé, stresszmentesebbé, mindkét fél számára eredményesebbé váljon.
Mit lehet megtanulni a tréningen?
A tréningen tanultak segítenek megtanulni, hogyan birkózzunk meg gyerekeink csalódásaival, frusztrációival, hogyan mutassuk ki mérgünket anélkül, hogy bántóak legyünk, hogyan állítsunk fel határokat úgy, hogy megőrizzük a gyerekek szabadságát, hogyan támogathatjuk gyermekünket a pozitív, reális énkép, az önállóság kialakulásában, hogyan fejleszthetjük gyermekünk együttmûködési képességét és hogyan oldjuk meg békés úton a családi vitákat.
A „Beszélj úgy…” tréningen a következő témákat részletesen tárgyaljuk és konkrét, gyakorlati kommunikációs készségeket sajátítunk el, amelyek alkalmazásával mindkét fél elégedettebb lehet.
1. Az érzelmek elfogadása.
„Nem arra van szükségünk, hogy valaki egyetértsen velünk, hanem arra, hogy valaki felismerje mit is élünk át.”
2. Mûködjünk együtt!
„A gyerekek hozzáállása ilyenné vált: Azt csinálok, amit akarok! A szülő hozzáállása pedig ilyenné lett: Azt csinálod, amit én mondok! És a csata megkezdődött!”
3. Büntetés helyett!
„A büntetéssel az az alapvető baj, hogy nem mûködik.”
4. Problémamegoldás:
„Olyan megoldást találjunk, ami mindenkinek elfogadható.”
5. Az önállóság támogatása!
„Minden szeretetünket, munkánkat, tudásunkat és tapasztalatunkat nekik adjuk, hogy egy napon legyen majd erejük és önbizalmuk elhagyni minket.”
6. A dicséret!
„Az önértékelésnek döntő szerepe van az ember gondolkodási folyamataiban, érzéseiben, vágyaiban, értékeiben és céljaiban. Ez a viselkedés legfontosabb mozgatórugója.”
7. Hogy többé ne kelljen szerepet játszaniuk!
„Ha lassú felfogásúnak bélyegzed a gyermeked, akkor ő is annak fogja látni magát.”
www.anaharta.hu
Néhány személyes tapasztalat a módszerről a gyakorlatban: Hogyan lehet másképp?
3,5 éves lányommal és közel 2 éves fiammal történtek meg az alábbi párbeszédek.
Egész napos strandolás után elérkezett a hazamenetel ideje. Megbeszéltük, még egy utolsó fürdés, aztán fagyi és utána pakolunk haza. A fürdés és a fagyi után azonban mégsem akaródzott hazaindulni, ott állt a medence szélén, nézte a fürdőzőket és hiába próbáltam mondani: "tudod, ezt beszéltük, meg, gyere menjünk, jövünk még máskor is", hatástalan maradt, sőt minél többet mondtam, annál inkább dacosabb lett, már-már egy hiszti kezdetén álltunk. Ekkor kigyulladt fejemben a piros lámpa és a következőt mondtam Neki: "Nehéz lehet eljönni egy olyan helyről, ahol ennyire jól érezted magad." Rám nézett és azt mondta: "Igen". Majd a következő mondatom azt volt: "Gyere, búcsúzzunk el a medencéktől, integessünk nekik, és ígérjük meg nekik, hogy még visszajövünk hozzájuk." Teljesen felvillanyozódott és azt mondta: "Ok és szivárványos csúszdától is búcsúzzunk el, meg a wc-től, meg az öltözőszekrénytől, meg a zuhanyzótól is." És elkezdtük a búcsúzkodást, majd hiszti és erőszakmentesen kisétáltunk a strandról.
A 1,5 éves "nagyfiam" előszeretettel üti, látszólag minden ok nélkül, a 3 éves lányomat. Míra nézegeti a könyvét, Márk autókat tologat, majd egyszer csak feláll, odamegy a nővéréhez és lekever neki egyet. A "hagyd ezt abba" vagy én is „ráütök a kezére”, hogy ezt nem szabad, nem mûködik. Azonban amikor azt mondtam, hogy Márk, a verekedést nem tûröm! Ha ütni akarsz, akkor a hintalovadat vagy a kalapácsolós játékodat ütheted, de Mírát nem! Erre vigyorogva odament a hintalovához és püfölni kezdte.
Kronobiológiai pszichogenetika és Enneagram:
A másik két ajánlott módszer, amik segítenek egy harmonikusan mûködő család kialakításában, az két személyiségismereti rendszer. Az egyik a Kronobiológiai pszichogenetika, amely segítségével a családban lévő erőviszonyokat lehet feltérképezni, a másik az Enneagram személyiségismereti rendszer.
Az enneagram személyiségismereti tanfolyam, ami kifejezetten szülőknek szól, olyan kérdésekre ad választ, hogy a különböző személyiségek hogyan nevelik gyermekeiket, mik az erősségeik, mi jelent számukra kihívást a gyermeknevelésben? Megtanuljuk felismerni gyermekeink karakterét, megtudhatjuk hogyan tudjuk segíteni őket személyiségfejlődésükben.
Az élet nagyon sok területén szükség van a személyiségtípusok ismeretére. Az egyik ilyen – talán legfontosabb életterület – a család. Szeretnénk kiigazodni, szeretnénk érteni a párunkat, a férjünket, a feleségünket, a gyerekeinket, a szüleinket. Tudjuk, hogy ahány ember, annyiféle reakcióval éli meg a világ dolgait. A tulajdonságok ismeretével, megértésével, önmagunkkal és másokkal is jobban békében lehetünk. Jobb megismerni, mint örök harcot folytatni a megváltoztathatatlannal.
A kronobiológiai pszichogenetika abban nyújt segítséget, hogy megmutatja mik az egyén veleszületett, öröklött tulajdonságai, azaz megmutatja a személyiség belső magját, valamint ezen túlmenően, megmutatja az egyes személyek közötti kapcsolódások típusait, minőségét.
Az első 7 életév folyamán jelentkező hatások, a nevelés, a tanulás és az élettapasztalatok ezekre az alapvető tulajdonságokra épülnek rá. Annak hatására, hogy mennyire elégítették ki kora gyermekkorban a fejlődési szükségleteinket, kialakul a viselkedési mechanizmusunk, válaszreakciónk a környezet elvárásaira. A szeretet megszerzése érdekében a viselkedésünket alakítjuk, hogy hiányainkat pótoljuk. Az így kialakult személyiséget, karaktert az Enneagram segítségével lehet feltérképezni. A karakter tehát egy túlélési technika, azért hogy szeretetet szerezzünk. Később erre a karakterre épülnek az emberi kapcsolataink, párkapcsolataink, az, hogy milyenek leszünk szülői szerepben, milyen szakmát választunk stb.
A legkisebb energiát akkor emésztjük fel, ha olyanként élünk, mint amit a velünk született tulajdonságok jelképeznek. Azaz a veleszületett tulajdonságok (amit a kronobiológiai pszichogenetika határoz meg) és a személyiség vagy más néven karakter (amit az Enneagram határoz meg) jellemvonásai megfeleltethetők egymásnak.
Tökéletes szülő?
Tökéletesen kielégített gyermekkori szükséglet nincs, bármennyire is szeretnénk ezt mi, szülők elérni. Azaz a veleszületett tulajdonságokon túlmenően, mindenkinek kialakul valamilyen karaktere. Ezért nem kell tökéletes szülőknek lennünk, éppen elég „ELÉG JÓ SZÜLőNEK LENNI”! A szülői felelősségünk ott mutatkozik meg, hogy hogyan segítsük gyermekeink személyiségének fejlődését, hogy a velük született tulajdonságok domináljanak személyiségükben. Ennek kulcsa pedig a tudatosság a személyiségismereti rendszerekben és a kommunikációban van.
Néhány személyes tapasztalat a fenti ismeret felhasználásról a gyakorlatban: Hogyan lehet másképp?
Lányom veleszületett érzelmi idegrendszerének tulajdonsága önérvényesítő típusú. Az én velemszületett érzelmi idegrendszerem tulajdonsága empatikus típusú. Az életben az önérvényesítő és az empatikus nem igazán jönnek jól ki. Sok kompromisszum és áldozat szükséges egymás elfogadásához, ezért a lányomnak olyan karaktere alakult ki, akinek az alapvető problémája az, hogy azt hiszi önmagáért nem szerethető, valamit mindig tennie kell azért, hogy ő szerethető legyen. Az első 3 életéve során az „Önmagadért szeretünk” üzenet nem volt elég hangsúlyos a számára. Minden karakternek megvan a maga hiányzó üzenete, ami valami miatt kimarad a szülő-gyerek kommunikációból. A nevelés során fontos, hogy ezeket a hiányzó üzeneteket ne direkt úton kapják, valamint ha már ismerjük ezeket a hiányzó üzeneteket, ellensúlyozásként tudatosan kommunikálhatjuk feléjük a pozitív megerősítést. Lányomnak ezért sokszor szoktam mondani, hogy „Pont úgy szeretlek, ahogy vagy”, vagy „Akkor is szeretlek, ha rosszaságokat csinálsz”.
Veleszületett tulajdonságából és kialakult karakteréből kifolyólag szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogy ő akarja, ezért az együttmûködés során az olyan helyzetek teremtése vált be leginkább, amikor döntési helyzet elé állítom, amikor választhat. „Fürdésidő! Most megyünk fürdeni vagy miután elolvastuk azt a mesét?” vagy ahelyett, hogy „Hideg van kint, meg fogsz fázni, vedd fel a pulóvered!” azt szoktam mondani: „Könnyen megfázhatsz, ha ebben az időben nem veszel fel pulóvert. A pirosat vagy a kéket akarod felvenni?”. Más szituációban: „Nem szeretem amikor így viselkedsz a testvéreddel, tudom, hogy tudsz másképp is. Emlékszem, amikor… elesett és Te megvigasztaltad. vagy „Ez a te játékod, neked kell a döntést meghozni, hogy kölcsönadod-e vagy sem.” Hozzátehetem az értékrendemet: „A barátainknak kölcsön szoktuk adni a dolgainkat.” Ha odaadja azt mondhatom: „Ez ám az önzetlenség.” Ha mégsem adja oda a játékát tovább puhíthatom: „Úgy látom XY-n még továbbra is szeretné kipróbálni a játékodat. Ki tudunk-e találni valami olyan megoldást, ami mindkettőtöknek jó?” és legtöbbször kitalálja! A lehetőségek tárháza végtelen.
Ennek a három módszernek az ismeretével lehetőségünk van arra, hogy jobban megértsük gyerekeink viselkedésének mozgatórugóit, és békésebben tudjuk megélni szülői, nevelői szerepünket.
Dorogi Andrea,
www.anaharta.hu
Email: dorogi.andrea@anaharta.hu;
Tel.: 20 262 8397