Szülőként többségünk számára ismerős és kellemetlen helyzet, mikor gyermekünk egyszerűen nem akar iskolába menni, mi pedig nagyon szeretnénk motivációt és erőt adni neki, hogy ne érezze azt kényszernek, és az otthonról elindulás se váljon veszekedések vagy sírás színterévé.
Mit tehetünk?
1. Bármivel is foglalkozunk épp, bármennyire is kapkodunk, álljunk meg egy percre és koncentráljunk teljes mértékben a gyerekre!
2. Biztosítsuk őt arról, hogy ismerjük az érzést, azonban tudnia kell, hogy a változás az élet része, azt kizárni nem lehet, viszont alkalmazkodhatunk hozzá!
3. Mondjuk el, hogy teljes mértékben átérezzük, amit mond, de el fogunk menni az iskolába, mert az nem opcionális. Meséljük el, mi magunk mit érzünk, mikor például egy hosszabb pihenő után vissza kell mennünk a munkahelyre. Így tudni fogja, hogy nincs egyedül az érzéseivel.
4. Összefoglalva: ne érvénytelenítsük az érzéseit, biztosítsuk arról, hogy megértjük, de ne csináljunk ebből „ügyet” sem.
5. Kellemesebbé tehetjük az elindulást és az iskolába vezető utat, és ha 5-10 perccel előbb kelünk fel, ezeknek az ötleteknek az időhiány sem lesz akadálya:
- egy kis játékkal feldobhatjuk a reggelt (pár perc tapsolós játék, készülődés közben barchoba, séta alatt szójáték vagy viccmesélés)
- ha érdekli az öltözködés, engedjük, hogy ő válasszon sapkát/napszemüveget, és dicsérjük meg, hogy jól választott
- juttassuk eszébe, hogy ma végre elmesélheti a szünet alatti élményeit, és másokét is meghallgathatja
- lelkesítsük őt, mondjuk azt, hogy mindketten kihozzuk a mai napunkból, amit csak tudunk, és este megbeszéljük, kinek milyen napja volt
- az autóban válasszon ő zenét, és hallgassuk azt, amihez kedve van
- kisebbeknek adhatunk anya parfümjével befújt ruhát, hogy ha igényli, napközben beleszippanthat, és úgy érezheti, vele vagyunk
Forrás: Szülők Lapja
Fotó: Freepik