Az elektronikai eszközök gyerekekre gyakorolt hatása körül jelenleg is folyamatosan zajlanak a viták még a szakmai körökben is. Arról sincs egységes állásfoglalás, hogy mennyit, milyen idősen lehetne veszélytelenül használni ezeket az eszközöket.
Számos kutatás azt bizonyította, hogy az elektronikai eszközök túlzott használata több területen károsíthatja a gyermek testi/lelki/szellemi fejlődését. Természetesen megjelentek azok a kutatások is, amik arra biztatják a szülőket, hogy igenis hagyják a gyermekeiket használni ezeket az eszközöket, mert több képességet is kiválóan lehet fejleszteni, például egy-egy játékkal, vagy oktató műsorral.
Ne kerüljük – uraljuk!
Azt a célt érdemes kitűznünk, hogy megtanítsuk a gyermekeinket arra, hogyan tudják uralni a technika adta lehetőségeket, elkerülve azt, hogy a technika vegye át felettük az uralmat.
Ha teljesen elzárkózunk az elől, hogy gyermekünk kezét fogva, fokozatosan bevezessük ebbe a színes, izgalmas, ámde komoly veszélyeket rejtő világba, akkor sajnos egyedül kell majd szembenéznie mindennel, amit ezek a kütyük, a virtuális világ és az internet tartogat a számára. Hiszen találkozik majd vele barátoknál, az iskolában és később a munkahelyen.
Tiltott gyümölcs lesz a számára, ami sajnos csak felfokozza az amúgy is függőséget okozó hatásokat. Ez tehát legalább akkora veszélyforrás, mint engedni a gyereknek, hogy kontroll nélkül használja ki ezeket az eszközöket.
Mit jelent a felelős használat?
A felelős használatra nevelés rettenetesen nehéz feladat, főleg akkor, ha nekünk is problémáink vannak ezen a téren. A gyermek elsősorban abból tanul, amit tőlünk lát, nem abból, amit hall. Ezért fontos, hogy saját készülékhasználatunkat is felülvizsgáljuk, és már gyermekünk születésétől igyekezzünk úgy élni, ahogyan majd tőle szeretnénk azt elvárni, hiszen rajtunk keresztül fog beleszokni ebbe a világba is.
A cél az, hogy a gyermek felnőtt korára megtanulja, hogy:
1. Van TV készülék, amin meg lehet nézni jó filmeket. De nem kell állandóan filmeket nézni. Ez is csak egy választható elfoglaltság lehet, még ezer más tevékenység mellett. Azt szeretnénk elérni, hogy az állandó filmnézés ne menjen a társas kapcsolatai, a mozgás vagy az élete bármely más területének a rovására.
2. Van internet, aminek segítségével számos izgalmas információra bukkanhatunk. Kapcsolatba léphetünk más emberekkel, gondolatokat oszthatunk meg, eszmecseréket folytathatunk. Zenét hallgathatunk, stb. Mindez ugyanakkor csak egy módja ezeknek a tevékenységeknek és nem az egyetlen. Jó esetben, gyermekünk felnőttként képes lesz a való világban is kapcsolatokat létrehozni és eszmecseréket folytatni, sőt, ezt részesíti előnyben legalább a barátaival és a családjával.
3. Van telefon és tablet, amin mindent lehet csinálni, amit a TV, számítógép nyújthat. Célunk, hogy mindez egy lehetőség maradjon, amivel élhet és ne menjen az élete rovására. Célunk tehát legyen egyensúlyt teremteni, olyan módon, hogy ha választhat a virtuális vagy a valós élete között, minél többször a valósat válassza.
A technikai eszközök csak opciók legyenek!
Hogyan érhetjük ezt el?
Éljük a mindennapi életet úgy, ahogyan azt gyermekeinktől látni szeretnénk. Éljünk! Mozduljunk ki, beszélgessünk emberekkel, teremtsünk kapcsolatot, utazzunk, olvassunk. Csináljuk azt, amit szeretnénk, ha felnőttként a gyermekünk is csinálna. Amit boldog életnek tartunk.
De ha fel akarjuk hívni videochaten a nagymamát, tegyük meg. Mutassuk meg a gyereknek, milyen hasznos találmány ez, ami közelebb hozza a szeretteinket. Ha dolgoznunk kell a laptopon, dolgozzunk rajta. Vegyük fel a gyereket nyugodtan az ölünkbe és mutassuk meg, hogyan csináljuk. Mutassuk meg, hogyan használjuk fel a számítógépet a céljaink elérésére a valóságban. Hogyan lesz eszköz a kezünkben. Ha látunk egy madarat séta közben, keressünk nyugodtan rá az interneten. Nézzünk róla videót. Tanítsuk meg, hogyan fordíthatja pozitívan a hasznára ezeket az eszközöket.
Ha meg akarunk nézni együtt egy filmet, tegyük meg. Üljünk le közösen és összebújva nézzük, élvezzük. Aztán kapcsoljuk ki és csináljunk mást.
Mit NE tegyünk?
Lehetőleg ne kapcsoljuk be azért a mesét, hogy a gyerek csendben maradjon, amíg mi mást csinálunk. A lehető legrosszabb, amit tehetünk. Ha nézni akarunk egy filmet a gyerekkel, hát nézzünk, de ne nézessük vele, hogy ne legyen láb alatt.
Ne hagyjuk őket magukra. Gyermekeinknek szüksége van arra, hogy kapcsolatban maradjanak a való világgal, mikor a virtuális világban bóklásznak. Adjunk lehetőséget, hogy kérdezhessenek, miközben elmerülnek ebben a világban, különben sajnos megfulladnak.
Ha másnál vagyunk vendégségben, vagy bevásárlóközpontban, ahol megy a TV, ne aggódjunk miatta. A gyermek megtanulja, hogy ez máshol megy folyamatosan, de otthon nem szokott, mert mi nem így élünk. Gyerekeinknek sokkal fontosabb tapasztalat az, amit tőlünk látnak, mint az, amit másnál. Felnőtt életük során az lesz a mérvadó, amit otthonról hoznak.
A másik, ami nagyon veszélyes, az az a telefonon való játék úton-útfélen. A telefon nyomkodása a modern kor egyik legveszélyesebb függőséget okozó tevékenysége, mely sajnos rengeteg embert érint. Jobb, ha ettől tényleg megvédjük őket, ameddig csak lehet.
Mert nem azzal van a baj, ha látja, hogy otthon apa játszik a számítógépen és ő is kipróbálná. Az jó esetben otthon van, biztonságos keretek között, időkorláthoz kötve, felügyelet alatt.
Azzal van a legnagyobb baj, ha azt tanítjuk neki, hogy bármikor, bárhol elő lehet venni ezeket a játékokat. Mert akkor elő is akarja majd venni őket. Mindig és mindenhol. Sajnos a gyerekeink agya sokkal fogékonyabb ezekre az ingerekre, mint a mi agyunk.
Nem rászoktatni egyszerűbb, mint leszoktatni!
Az egészséges egyensúly megtalálásához sajnos nem lehet olyan receptet írni, amit minden család jóízűen alkalmazhat. Miből, mikor és mennyit…? Ezek olyan kérdések, amikre minden családnak saját választ kell kidolgoznia életmódjuknak és személyiségüknek megfelelően. A legfontosabb az, hogy elgondolkozzunk rajta, beszélgessünk róla, és hozzunk szabályokat a technikai eszközök használatára, mely szabályokat aztán komolyan is vesszük, betartjuk és betartatjuk a gyerekekkel is. Ezek a szabályok segíthetik majd őt abban, hogy biztonsággal felfedezhesse ezt a világot.
Ezt tartsuk szem előtt szabályalkotáskor!
• Egységes állásfoglalás született arról (WHO) hogy 1 éves kor alatt, egyáltalán semmilyen képernyőidőt sem kellene kapnia egyetlen gyermeknek sem.
• Akár TV akár tablet, akár telefon, mindegyik nagyon erős függőséget okozhat gyermekeinknél, ezért kizárólag felügyelettel, keretek közé szorítva engedjük nekik a használatot.
• A képernyő nézése (akár játékról akár filmről/ meséről beszélünk) frusztrálóan hat az idegrendszerre, így lefekvés előtt 1 órával már semmiképpen nem ajánlott, mert negatívan befolyásolja az alvást és elalvást.
• A gyermek természetes állapota a mozogva élés, természetes tevékenysége a játék. Játék az elmével, a kezeivel, tárgyakkal, mozogva a térben. Minden idő, amit egy 7 év alatti gyermek nem ezekkel a tevékenységekkel tölt el, elpocsékolt idő. Mindegy mennyire fejlesztő a műsor, amit néz, vagy a játék, amit játszik, biztosak lehetünk benne, hogy közel sem ad annyit gyermekünknek, mintha bármi mást csinálna. Érdekes gondolat lehet például, hogy gyermekek agyát TV nézés közben vizsgálva azt tapasztalták, hogy agyuk éppen olyan állapotba került, mintha hipnózisban lettek volna. A gyermek agya folyamatosan fejlődik, amikor fut, mászik, csúszik, épít, rombol, beszél, rajzol, tép, gyűr, ragaszt, alszik, stb… Viszont vegetál, mikor a TV-t nézi.
• 1-3 éves kor között biztosak lehetünk abban, hogy nagyon megterhelő az agynak befogadni azt a rengeteg információt, amit a legegyszerűbb, kedves kis mesefilm/virtuális játék képvilága nyújt a számára. Gyermeke válogatja, hogy mennyi az, ami már megterhelő a számára és hogyan mutatkozik meg a túlterhelés. Van aki nem alszik, van aki agresszív lesz, van aki frusztrált, nyűgös, van aki kedvetlen, passzív. Sajnos ebben a korban akár már napi 30 perc használat is okozhat gyengébb vagy erősebb tüneteket gyermekeink viselkedésében.
• A háttérzajként folyamatosan bekapcsolt TV készülék, bár úgy tűnhet, nem zavarja és nem érdekli a gyermeket, sajnos folyamatosan dolgoztatja az agya egyik részét, megfosztva őt az elmélyült játék adta lehetőségektől. A figyelem összpontosítása nehéz feladat, melyre már a legkisebbek is edzik az agyukat, mikor hosszan elszórakozgatnak egy játék nézegetésével, fogdosásával. Sajnos ezt a feladatot meghiúsítja, ha az agynak közben állandóan kívülről érkező egyéb információkkal is kell dolgoznia. A figyelemzavar nagyon jellegzetes kórkép lett a kisiskolások körében és egy egész életre megnehezíti az eredményes tanulást.
• A virtuális játékok úgy vannak megalkotva, hogy abban folyamatos sikereket érjenek el a gyermek, kis energiabefektetéssel. Ez rettenetesen jó érzést okoz, hiszen mindenki szeret sikeres lenni. És épp ebben rejlik a játék veszélye. A gyermek fokozatosan elszokik attól, hogy a való életben bizony energiabefektetéssel érhet el sikereket. A való életben ezért egyre sikertelenebb, motiválatlanabb lesz, egyre jobban vágyva a virtuális játékra, ahol megint sikereket érhet el. Ez egy ördögi kör, mellyel minél érettebben találkozik valaki, annál nagyobb eséllyel tud megbirkózni. Fontos az egyensúly, hogy ha el is kezd játszani gyermekünk, továbbra is legyen az életében rengeteg egyéb tevékenység, ahol sikeres lehet.
Nem marad le semmiről!
Bizonyított tény, hogy vannak olyan képességterületek, melyeket kiválóan fejlesztenek egyes virtuális játékok, de az is bizonyított tény, hogy ezeket a képességterületeket, más tevékenységek is ugyan olyan kiválóan fejlesztik. A kutatások alapján bár voltak olyan képességek, melyekben a virtuális játékot játszók jobban teljesítettek, mint a nem játszók, azok a gyerekek, akik sosem játszottak számítógépes játékokkal, pár hét aktív játék alatt eljutottak arra a szintre, ahol rendszeresen, sokat játszó társaik voltak, majd le is hagyták azokat.
Ugyanez elmondható a számítógép kezelésétől kezdve az internethasználaton keresztül mindenről. Azok az iskolás korú gyerekek, akik sosem használtak tabletet vagy számítógépet pár hét alatt behozták és később el is hagyták társaikat ezeknek az eszközöknek a használatában.
Talán ezeknek a gondolatoknak a birtokában könnyebb lesz döntéseket hozni azzal kapcsolatban, hogy mit és mennyit engedjünk meg.
Forrás: Segítség, nevel a gyerekem/Kiss Szilvia Piroska Facebook-oldala
Fotó: Freepik