A zseniálisan egyszerű rituálé különböző neveken fut, de a megnevezés valójában nem lényeges. Az alapötlet egy kézre rajzolt szív, melyet a gyermek bármikor megnyomhat, akárcsak egy okostelefon ikonját.
Megérintheti vagy puszit adhat rá, ha hiányzunk neki vagy ha rossz pillanata van.
Egyes szülők egész szív-családot rajzolnak gyermekük kézfejére, jelképezve ezzel, hogy a találkozásig gondolatban az egész család vele van.
Van, aki gomb helyett zsebre teszi a puszitVannak, akik a kis rajzot ölelés-gombnak hívják, melyet ha a gyermek megérint, egy elképzelt ölelés érkezik hozzá. Mások puszi-zsebként alkalmazzák: reggelente a gyermek a kézbe kapott sok-sok puszit „behelyezi” a zsebecskébe, hogy onnan bármikor „elővehessen” egyet a nap folyamán, ha szükségét érzi. A rajzolt szívecskével szemben ennek van egy előnye: nem kopik le….
Tényleg segít ez a kedves kis rituálé?A gyerekek fejlődésének lényeges eleme az érzelmi biztonságérzet kialakulása, mely során elsajátítják a valós fizikai kontaktus nélküli kapcsolódás képességét. Ezt a meghatározó képességet minden olyan módszerrel támogatni tudjuk, mellyel jelenlétünket biztosítjuk akkor is, ha ténylegesen nem tudunk vele lenni. A puszi-gomb – vagy szív-gomb, anyapötty… bárhogyan is nevezzük – ugyanúgy érzelmi támogatást ad a kicsiknek, mint a táskába rejtett apró meglepetés üzenetek, vagy az otthon, előzőleg „mágikus erővel” felruházott tárgyak, pl. marokkő.
Természetesen van olyan gyerek, akinek egyik-másik rituálé nem esik jól, vagy kínosnak találja, sőt, akár ellenkező hatást is elérhetünk, ha például a szívecske felerősíti benne a hiányérzetet. Találjuk meg a gyermekünkhöz leginkább illeszkedő kapaszkodót, ha szükséges, enyhítsük a terhelést, és ha igényli, becsempésszük magunkat a napjába akkor is, ha ténylegesen nem tudunk jelen lenni! Tudjuk, érezzük, mikor van szüksége extra támogatásra, és ha odafigyelünk a reakcióira, mindig tudunk változtatni is. Hiszen mi ismerjük őt a legjobban.
Fotók: Freepik, Szülők Lapja