"Anya, ölelj meg! Amikor megölelsz, olyankor azt érzem, hogy áramlik belém a szeretet!" – mondta Fanni a minap, miközben a karomba fúrta magát.
Azon gondolkozom, hogy milyen igaza van. Amikor két ember szívből megöleli egymást, valóban érezni lehet, ahogy a szeretet -ez a csodálatos, pozitív energia-egyik lélekből a másikba áramlik.
Az ölelés alapvető szükségletünk. A kisbabák és a gyerekek még ösztönösen tudják ezt. Sokszor semmi másra nem vágynak, amikor sírnak, mint az édesanyjuk megnyugtató ölelésére.
Fanni a mai napig úgy alszik el, hogy szorosan átölelem, és napjában tucatszor kéri, hogy "Anya, nyunyizz meg!" Ez annyit jelent, hogy ölelgessem és puszilgassam meg jó alaposan.
Korábban, amikor sokat volt beteg, le sem lehetett tenni, csak a karjaimban érezte jól magát. Nem hiába mondják, hogy az anyai ölelés a legjobb orvosság!
Ő még zsigerből tudja azt, amit egy cikkben olvastam. Napjában ideális esetben nyolc ölelésre lenne szükségünk, de minimum négyre, ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Egy ölelésnek pedig legalább húsz másodpercig kellene tartania.
A kutatások szerint 20 másodperc ölelés hatására beindul a szervezetben az oxitocin nevű hormon termelődése. Az oxitocint boldogsághormonnak is szokták nevezni. Nem véletlenül! Vérnyomáscsökkentő, stressz- és szorongásoldó hatású, sőt a memóriára is jó hatással van.
Használjátok ki ezt a kincset minden áldott nap! Öleljétek meg a számotokra kedves embereket és mutassátok ki a szereteteteket! Minimum négyszer, de ha lehet, minél többször!
A síró babát pedig mindig vegyétek fel! Ne higgyétek el azt a butaságot, hogy egy csecsemőt el lehet rontani! Ők még ösztönből tudják azt, amit sok felnőtt már elfelejtett : az ölelés, a szeretet e látványos kinyilvánítása ugyanolyan fontos része az életnek, mint a levegővétel!