Bátran állíthatom, hogy az iskolába lépés valamennyi család életét újraszínezi. Itt már nem lehet késni, többnyire nagyon pontosan körvonalazott elvárásoknak kell megfelelni, élesedik a teljesítménykényszer, és még sorolhatnám. De ne felejtsük el, hogy a gyerekek ebben a korban mindenekelőtt a szüleiknek akarnak megfelelni, így a mi iskolához való hozzáállásunk meghatározó lesz abban is, ahogy a kisiskolás gyermek megéli az iskolai hétköznapokat.
Időben hozzá kell szokni a koránkeléshez
Mivel szeptembertől a reggeli kezdés valóban „kőbe van vésve”, érdemes már mostantól elkezdeni az időbeni elalvás és időben felkelés-projektet. Nem kell feltétlenül az iskolakezdésre hivatkozni, és nem kell drasztikus változásokat bevezetni egyik napról a másikra! 15-20 perces változtatások szeptember elejére gyökeres változáshoz vezethetnek.
A kitartást és kudarctűrést tanítani kell
Beiktathatsz egy rövid, 15-20 perces (de ennél semmivel sem hosszabb!) „leülünk, és egyféle feladatra koncentrálunk” játékokat. Javaslom a foglalkoztató füzetek kitöltögetése helyett, hogy valóban játékos feladatokkal kezdjünk.
- építsünk versenyben tornyot kockákból
- válogassunk babot-lencsét-sárgaborsót 3 halmazba
- hajtogassunk origami figurákat
- gyurmázzunk
Első körben az a fontos, hogy a kisgyermek ráhangolódjon arra, hogy egy helyben kell ülnie, hogy nem hagyhatja félbe a feladatot, hogy nem változtathat a szabályokon. Talán túl poroszosnak tűnik ez a megközelítés, de beláthatjuk, hogy a kitartásra, kudarctűrésre mindenképpen szüksége lesz, még akkor is, ha nagyon megértő, nagyon megengedő tanító nénihez kerül majd a gyermek.
Mondatok, amiket soha ne mondj az iskolába készülő gyermekednek
Amit pedig egészen bizonyosan ne tegyünk: ne mondogassuk, hogy ezt vagy azt az iskolában majd már nem lehet! Ne mondogassuk, hogy egy nagy iskolás hogyan viselkedik vagy hogyan nem! Ha van nagyobb, iskolás gyerek a közelben ne hasonlítgassuk hozzá!
Miért fontos a támogató szülői légkör?
És végül, de nem utolsó sorban kezdjük el magunkat tréningezni arra, hogy mit is várunk el az iskolás gyermekünktől. Ne öljük ki az életkorából adódó természetes kíváncsiságát, tudásvágyát! Ne akarjuk, hogy mindenből tökéletesen teljesítse! Gondoljunk bele, mi hányasra teljesítenénk most mondjuk matematikából, történelemből, énekből, fizikából… De azt akarjuk, hogy a képességeihez képest kihozza magából majd a maximumot, ehhez pedig támogató – de nem menedzselő, megértő – de nem elnéző, következetes – de nem rugalmatlan szülői hozzáállásra van szükség.