Mennyi stressz okoz problémát a magzat számára?
Az ausztráliai Perth-ben található Telethon Gyermekegészségügyi Kutatóintézet eredményei szerint a stressz összessége befolyásolja a gyerekek viselkedését: kettő vagy annál kevesebb eseménynek még nincs befolyásoló hatása, de amint a negatív események száma háromra vagy még többre emelkedik, a gyerekek viselkedésében változások következhetnek be, egyre nehezebben kezelhetővé válnak. A kutatók szerint a következmények szempontjából a stressz fajtája és időpontja nem volt akkora jelentőségű, mint az események száma.
A stresszes kismamák gyermekeinek vizsgálata
A vizsgálat során 3000 kismama negatív életeseményeit elemezték a terhességük 18. és 34. hete között, amit szociális és demográfiai adatokkal is kiegészítettek. Ezt követően megvizsgálták gyermekeiket 2, 5, 8, 10 és 14 éves korukban, kérdőív segítségével. Több mint két negatív életeseményt a kismamák 37,2 százaléka tapasztalt, hatot vagy annál is többet 7,6 százalék.
„A vizsgálatok nem jelentettek külön stresszt a kismamák számára” – teszi hozzá Dr. Robinson. „A vizsgálatok általánosítanak, természetesen az egyes egyéneknek lehet teljesen más tapasztalatai is”.
A terhesség alatti stresszt orvosolhatjuk születés utáni nyugalommal
A méhen belüli stresszt ellensúlyozhatja, ha a szülést követően a gyerek megfelelő környezetben nevelkedik. Az agy képes alkalmazkodni és változni, ha a gyerek biztonságos környezetben nő fel. „Fontos, hogy támogassuk a terhes kismamákat. Akik stresszes életet élnek, gyakran gazdaságilag és szociálisan is hátrányos helyzetűek” – mondta a kutatónő.
A vizsgálatok igazolják a támogató programok hasznosságát, hogy a stressz ne károsíthassa a még meg sem született gyermeket. „További kutatások szükségesek, hogy a stressz magzati hatásainak pontos lépéseit megértsük” – foglalta össze Dr. Robinson. „Vizsgáljuk az anyai stresszhormonok hatásait, megismerjük, a kötődést, a szülővé válás lépéseit, valamint a szociális és gazdasági faktorok befolyásoló hatását.”
Forrás: A közlemény online jelent meg a Development and Psychopathology legutóbbi számában.
Fotó: Freepik