Először is: ne görcsölj rá! Ne fenyegesd, ne erőltesd a beszélgetést vagy az ölelést, de ne is zárd ki őt a kommunikációból!
Próbáld ki inkább ezeket!
1. Ha vitáztok és úgy érzed, nem tudod megállni, hogy tovább mondd a magadét, kicsit menj ki a levegőre, és tedd fel magadnak a kérdést: amiért épp kardoskodsz, 20 év múlva is számítani fog? Ha nem, engedd el!
2. Bár nem a haverod, ha teheted, légy kötetlen társaság! Hallgasd empátiával és humorral! Sportoljatok együtt, versenyezzetek, legyenek közös játékok, érdeklődj a hobbijáról! Ha megleped valamivel, az szóljon arról, amivel előszeretettel foglalkozik! Ha festeni szeret, vidd el közös festésre, ha gyűjt valamit, vegyél hozzá néhány új darabot stb.
3. Ne a feszültség csúcsán akarj megtárgyalni valamit! Kicsit lépj ki a helyzetből, és később, mikor lenyugodtak a kedélyek, akkor folytassátok a témát. Talán addigra más szemszögből is látjátok majd a dolgokat.
4. Ne ess neki a kérdéseiddel rögtön akkor, ha hazaér a suliból, és belép az ajtón. Fogadd őt meleg szeretettel és várd meg, míg „akklimatizálódik”! Lehet, hogy magától jön majd mesélni – főleg, ha egy finom étel gőzölög az asztalon, vagy a kedvenc sütije várja…
5. Ha már kérdések: hagyd az eldöntendő és unalmas kérdéseket! Általánosságok helyett konkrétumok iránt érdeklődj.
6. Ne erőltesd a párbeszédet, főleg ne akkor, ha épp valami számára fontosat csinál. Tapasztald ki, mikor közlékenyebb. Ebéd után? Közös reggelikészítés közben? Hétvégén, egy nagy alvás után? Értékeld, ha magától hozzád fordul, olyankor csak rá figyelj!
7. Frissítsd fel a mindennapokat egy-egy váratlan programmal. Egy spontán esti séta ketten, vagy suli utáni fagyizás… Ha rugalmasak vagyunk és nem érzik a kényszert, a kamaszok nyitottabbak, mint gondolnánk. Az ilyen laza programok során a legtöbb kamasz szívesebben meg is nyílik.
8. Tartsd tiszteletben, ha nyugalomra vágyik és szeretne elvonulni. Ez mindenki természetes igénye, kortól függetlenül.
9. Ne oktasd ki, ne uralkodj – beszélgess, érvelj, biztass, kérdezz!
10. Bízz magadban! Eddig is klasszul nevelted őt, ezután is menni fog. Ez most nehéz időszak, de ha kitartasz és kellően lazán tudod kezelni, legkésőbb a kamaszkor után „visszakapod” jófej gyermeked! Tudd: ő sosem ellened van. Szüksége van eltávolodáshoz, hogy megtalálja önmagát.
11. A barátok egyre fontosabbak. Néha hívd meg őket egy Nerf-partira vagy sütögetésre. Biztosítsd róla gyermeked, hogy bármikor átjöhetnek a barátai (ez neked is jó, mert ismerni fogod őket)! Velük is légy kötetlen, beszélgess velük kedvenc témáikról, de tudd, mikor kell békén hagyni őket! És egy fontos apróság: ne mondd neki, hogy „kamasz” és hogy „milyen cuki kisbaba volt”, különösen ne a haverjai előtt…
12. Adj neki bátran feladatokat és önállóságot, döntési lehetőséget! Ne kezeld kisgyerekként! Ha hibát vét, tanulja meg a következményeit – azaz nem kell kimentened mindenből, maradj következetes -, de akkor is állj mellette, ha nem cselekedett helyesen. Így mindig bízni fog benned, de tanul is a helyzetből.
13. Néha nagyon bántó tud lenni, amit kamasz gyermekünk nekünk címez, ám ne feledjük: sosem személyes! A benne zajló változások, önmaga útkeresése, formálódása önmagában is megterhelő a számára. Nem könnyű ezt még a megfelelő módon is kommunikálnia.
14. Hagyd, hogy ő is tanítson neked új dolgokat, néha kérd ki a tanácsát, segítségét abban, amihez jobban ért (mert valljuk be, mindig van ilyen)!
15. Légy kompromisszumkész, amiben csak lehet! Ezzel könnyebb lesz a megegyezés, és még rugalmasságban is példát mutatsz neki. És még menő is leszel.
16. A legtöbb kamasz nem viseli jól az ölelgetést, puszikat. Szereteted azonban a fentiekkel is kimutathatod. Hidd el, érteni és érezni fogja! Még akkor is, ha ő maga nehezen mutatja ki…
Forrás: Szülők Lapja
Fotó: Freepik