Még ha kimerültek is vagyunk, érdemes energiát fektetni abba, hogy a nehéz szituációkban más szemszögből is ránézzünk gyermekünk reakcióira. Szülőként egyes gondolataink automatikusak, ám ha a gyermek szemével tekintünk az eseményekre, és empátiával kezeljük a helyzetet, a feszültség oldódik és a szülő-gyerek kötődés sem csorbul.
Íme 7 gyakori szülői hozzáállás, melyet érdemes megreformálni:
1. „Azt hiszi, hogy mindent jobban tud! Aztán persze mindenből felhajtást csinál!” Erre tekintsünk inkább így: „Ha jobban tudná, jobban is csinálná. De nem tudja, és ezért segítségre van szüksége. Ez a hiszti nem személyes, egyáltalán nem rólam szól.”
2. „Már megint sír. Pedig ez pont nem egy nagy ügy!” Nekünk valószínűleg nem az. Ám nekik igen. Ha elbagatellizáljuk vagy érvénytelenítjük gyerekünk érzéseit, azt kockáztatjuk, hogy felnőttként sem merik majd felvállalni az érzéseiket, gondolataikat; ez pedig igen megnehezítheti az életüket.
3. „Csendben kéne lennie, és nekem kéne lenyugtatnom, de hogyan?!” Próbáljuk inkább így: „Nem az a dolgom, hogy a gyerekem érzéseit megváltoztassam vagy elhallgattassam őt. Az sem, hogy a külvilág véleményének akarjak megfelelni. Az én feladatom az, hogy határokat szabjak meg, egyúttal megértő támogatással álljak mellette.”
4. „Visszaél a türelmemmel!” Szó sincs róla. Tekintsünk a jelenségre így: „A gyerekem nem az ellenségem. Nem bántani akar. Fájdalma van/elkeseredett, és szüksége van rám. Megoldom.”
5. „Elkényeztetett kölyök!” Ideje szembenézni önmagunkkal! A helyes hozzáállás: „A gyermekem megtanulta, hogy ezzel a viselkedéssel elérheti, amit akar. Az a dolgom, hogy új és más módokat tanítsak neki ahhoz, hogy elérhesse, amit akar.”
6. „Ezt nem hagyhatom ennyiben, meg fogom leckéztetni!” Nos, ez félig-meddig helytálló is. Csak a „leckéztetés” (nevezzük inkább tanításnak) inkább maradjon szerető és tiszteletteljes keretek közt. A legjobb nevelés a szeretetteljes kapcsolat gyermekünkkel! Éppen ezért a nevelés nem is mehet a kapcsolat rovására.
7. „Erre nekem nincs időm!” Pedig ha nem szánunk időt az igazán fontos dolgokra, eredményre se számítsunk! Próbáljunk így gondolkodni: „Átgondolom, hogyan reagáljak erre értelmes felnőtt módjára. Az, hogy nincs időm, nem lehet kifogás a viselkedésemre.”
Forrás: Instagram/themompsychologist
Fotó: Freepik