Mivel ma nincs tanítás az iskolàban, Fannival ès a baràtnőjèvel egy közeli parkerdőben kiràndulunk.
Fanni betegség miatt lemaradt a kiràndulàsról, így a baràtnőjèt kèrdezem milyen volt. „Jó”, hangzik az igen szűkszavú vàlasz.
Engem viszont valóban èrdekel hogy sikerült az első ottalvós kiràndulàs, elkezdek hàt konkrèt kèrdèseket feltenni. Percek múlva a kislànyból dől a szó, és sorra elevenednek meg a kiràndulàs kèpei.
Sokszor panaszkodnak a szülők arra, hogy a gyerekük nem mesèl ès csodàlkoznak, hogy èn mindig naprakész vagyok.
Nincs semmi ördöngössèg a dologban, csupàn annyi, hogy őszintèn èrdekel, mi törtènik Fannival az iskolàban. Ő ezt èrzi, ès örömmel osztja meg a sulis èlmènyeit.
Azt mèg óvodàs koràban megtapasztaltam, hogy konkrèt kèrdèseket kell feltenni ahhoz, hogy èrdemleges vàlaszokat kapjunk.
A „Mi volt a suliban?” kèrdèsre rendszerint egy vàllràndítàssal egybekötött „semmi” a vàlasz. Ahogy a „Milyen volt az osztàlykiràndulàs?” -ra egy szimpla „jó” a felelet.
Èrdemes azonban nem beèrni ennyivel, hanem őszinte èrdeklődèst mutatni ès elèrni, hogy a gyerekünk megnyíljon ès a bizalmàba fogadjon.
A mai világban külnösen fontos, hogy tudjuk kik a gyerekünk baràtai, kikkel talàlkozik, merre jàr.
Így talàn elkerülhetjük, hogy olyan helyzetbe kerüljünk, mint egy 15 èves kamaszfiú èdesanyja, akinek fogalma sincs arról, hogy a fia illegàlis szert àrul azèrt, hogy legyen pènze prostituàlthoz jàrni…
Forrás: Facebook/Lányomnak az életről
Fotó: Freepik