Velünk élő ízek, illatok, érzések „A gyerekek az érzékszerveiken át tanulnak és ezeken keresztül emlékeznek. Életük első hét évében szerzik meg azokat az emlékeket és tapasztalatokat, amik a legmeghatározóbbak lesznek a számukra.” – mondja B. Szirtes Dóra, Ösztönanyu. Éppen ezért úgy véli, hogy a karácsonyhoz köthető emlékek is az érzékszerveken keresztül rögzülnek, és egy-egy ízhez, illathoz, érzéshez kapcsolódnak.
„Ilyen a közösen sütött mézeskalács íze, a narancsba szurkált szegfűszeg illata, a karácsonyi csengettyű hangja, a karácsonyfa illata, vagy éppen az a szokás, hogy a felakasztott fagyöngy alá állva mindenkitől puszi jár.” – magyarázza a Montessori pedagógus. A szakértő szerint ez az oka annak, hogy a legtöbb család ragaszkodik a karácsonyi menühöz, számukra ugyanis ezek az ízek jelentik az ünnepet.
„Legyenek az ünnepünk részei az ismétlődően visszatérő illatok, ízek, hangok. Teremtsünk varázslatot a csillagszóró fénye által, a csengőszó hangjával. Legyen családi hagyomány, hogy milyen dalt éneklünk a fa körül, milyen mesék hangzanak el, milyen történeteket mondunk el.” – sorolja.
Ajándékdömping helyett emlékteremtés és élménygyártás Gondoljunk csak vissza, mire emlékszünk legélénkebben saját gyermekkorunkból! Valószínűleg nem a tárgyak jutnak eszünkbe, sokkal inkább a késő estébe nyúló családi anekdotázás, a megindító közös éneklés, a kezünkben szikrázó csillagszórók különös illata, a nagymama kamrába rejtett mézeskrémese, a várakozás jóleső izgalma… Beszélgessünk, meséljünk gyermekünknek saját gyerekkorunk karácsonyairól, és kérdezzük meg őt is, számára mi jelenti a karácsony szépségét, és mi volt a legemlékezetesebb élménye az ünnep kapcsán! A válaszokból is sokat tanulhatunk…
A Montessori pedagógus azt is javasolja, az ünnepekkor bátran emlékezzünk azokra is, akik már nem lehetnek velünk. Idézzük fel a papát, ahogy leejtette a halat, vagy a mamát, ahogy izgult, hogy szétreped-e a bejgli. Emlékezzünk vissza az előző karácsonyok közös emlékeire és engedjük, hogy hiányozzanak elveszített szeretteink! Ezzel nem rontjuk el az ünnepet, éppen ellenkezőleg: emlékük által teljessé tesszük azt.
Ajándéközön helyett tehát inkább az érzékszervekre ható közös élményeket és emlékeket adjuk át gyermekeinknek, hiszen később mindannyian ebből töltekezhetünk. A tárgyakat övező érdeklődés legtöbb esetben rövid életű; a meghittség, a derűs családi együttlét és a közös élmények megismételhetetlen atmoszférája ezzel szemben örök emlékként él mindannyiunk szívében.