hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak. Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni. Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz. Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja. Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának! Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is. Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek. Keresi, kutatja,
repül gallyrul gallyra:
„Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.