Ennek ellenőrzésére a felhelyezést megelőzően alapos kivizsgálás szükséges. A beavatkozás előtt a petefészek működését serkentő eljárást folyamatos ultrahangos kontroll mellett végzik, a túlstimulálás elkerülésére.
Az eljárás csírái közel kétszáz évvel ezelőtt jelentek meg, amikor is egy orvos (John Hunter) azt tanácsolta a meddőséggel küzdő paciensnek, hogy egy fecskendő segítségével juttassa fel saját ondóját a felesége hüvelyébe. A kezelés sikerrel járt, a fecskendővel történt bejuttatás után a hölgy várandós lett és életet adott egy gyermeknek.
Az inszemináció során a férfi hímivarsejtjeit egy vékony katéter segítségével a méhszájon át a nő méhébe fecskendezik. A felhelyezés előtt a spermiumokat alaposan megtisztítják az ondófolyadék más anyagaitól, nehogy fertőzésnek tegyék ki a női pácienst. Ezután egy speciális folyadékba kerülnek, majd ez a spermiumkoncentráció egy katéter segítségével eljut a méhüregbe, ahonnan a spermiumok a szokásos módon folytatják útjukat a rájuk várakozó petesejt felé. A módszer előnye, hogy nem kell megküzdeniük a méhnyakban levő nyákkal, így az immunológiai okokat sikerül kiiktatni. A beavatkozást követően maximum 1-2 órát kell fekve tölteni, majd a páciens elhagyhatja a meddőségi centrumot.
A művelet történhet a férj, vagy élettárs saját spermájával (homológ), vagy ha azok nem megfelelőek, illetve hiányoznak, akkor donor sperma (heterológ inszemináció) felhasználásával.
Mikor alkalmaznak homológ inszeminációt?
Ha a gyermektelenség eredete
– ismeretlen
– neurológiai eltérések okozzák
– pszichés eredetű
– Női eredetű okok: endometriosis, ovulációs zavar, immunológiai problémák, hüvelyi rendellenesség
– Férfi eredetű okok: rossz spermiumkép (OAT szindróma – 3 kóros paraméter a spermiumban), ejakulációs zavar, anatómiai rendellenesség
Mik a heterológ (donorspermás) inszemináció javallatai?
– a spermium megtermékenyítésre teljesen alkalmatlan (Az ondó nem tartalmaz spermiumot)
– herék hiánya, vagy működésük leállása
– kemo-, vagy sugárterápia után
– fennáll a férj részéről súlyos örökletes megbetegedés örökítésének lehetősége
– saját hímivarsejtekkel végzett többszöri sikertelen ICSI
– súlyos vércsoport-összeférhetetlenség a férj és a feleség között
Donorsperma:
Az adományozott hímivarsejteket rendkívül alapos kivizsgálásnak vetik alá, majd lefagyasztják és minimum 6 hónapig -196°C-on a folyékony nitrogént tartalmazó spermatárolókban tárolják. Felolvasztás után újra megvizsgálják, hiszen donoranyagnak csak kiváló minőségű spermiumot használnak.
Eredmények:
Az eljárás sikeressége nagyon sok tényezőtől függ. Eredményességét befolyásolja az érésben levő tüszők száma, a női partner életkora, a gyermektelenség oka és meglétének hossza, az ondó minősége, stb. A meddőség okának függvényében a sikerességi ráták is változóak.
Általánosságban elmondható, hogy egy alkalommal a bekövetkező várandósság esélye 15-20%, a maximálisan elvégzett 6 eljárásra vetítve 30-40%.
Az eljárás elvégzését 3-6 alkalommal javasolják, ezeknek a sikertelensége esetén az IVF (lombikbébi kezelés) a következő lehetséges megoldás a gyermektelenség megoldására.
Szövődmény:
Az inszemináció leggyakoribb szövődményei a petefészkek hiperstimulációja, a többes terhesség, kismedencei gyulladás, valamint az allergiás reakció. Ezek általában a kellő vizsgálatokkal és beállított gyógyszerekkel, valamint a megfelelő ultrahangos ellenőrzéssel megelőzhetőek.